Kósa

Nem tudom, vajon értesülnek-e a világ más országaiban, de mondjuk akár csak Nyugat-Európában arról, miket beszélnek itthon vezető magyar politikusok. Legyen szó bármiről is. Most például Kósa Lajosnak arra a gondolatára utalnék, amit az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságában a hét elején Szél Bernadett és Szabó Szabolcs független képviselők törvényjavaslatának tárgyalásakor fejtett ki, ami amúgy a tranzitzónában tapasztalt embertelen gyakorlat megszüntetését célozta. Kósa ellenezve a tárgysorozatba vételt, rámutatott: „Az a tízmillió turista, aki belép Magyarországra, sem kap enni a magyar államtól, ők sincsenek éheztetve.”

Ilyen olvastán az ember mégiscsak ölébe ejti az újságot, fölnéz, és szemével távoli pontot kutat. Hogy a turisták nincsenek éheztetve, ízlelgeti a gondolatot, és nem képes más az eszébe jutni, mint hogy ezt egy vezető párt vezető embere az Országházban mondta, bizottsági vitában érvelve. Kósa arra a keserves tényre utalt, amit a Magyar Helsinki Bizottság tavaly augusztus óta állapított meg: dokumentáltan 17 alkalommal 27 embert éheztettek a magyar hatóságok a tranzitzónákban. A Helsinki Bizottság minden esetben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, ez a bíróság pedig minden esetben utasította a magyar államot az eljárás alatt álló külföldiek élelmezésére.

Hír

A Szépírók Társaságának közleménye

Szépíró-díj és Junior Szépíró-díj

A Szépírók Társasága 2001-ben alapította Szépíró-díját, amellyel az írókból és irodalmárokból álló szakmai közösség az általa különösen nagyra becsült szerző munkáját ismeri el. Az évek során a díj a magyar irodalmi élet egyik legrangosabb elismerésévé vált, amelyet a Szépírók Társasága tagjaiból alakult szakmai zsűri ítélt oda az előző év legkiemelkedőbb próza-, vers- és esszékötetéért. 2013-ig a díjat minden évben kiosztottuk, ám 2014-től a tavalyi évig támogató híján azt nem kapta meg senki.

tovább >>>

Tovább
Esemény

ÉS-kvartett

2019-11-27 17:00:00

2019. november 27-én, szerdán délután 5 órakor az Írók Boltjában (Bp. VI., Andrássy út 45).

Berta Ádám Nem attól vizes a hal című regénye.

Károlyi Csaba beszélgetőtársai: Deczki Sarolta, Szolláth Dávid és Visy Beatrix.

Tovább >>>

Tovább

Mi köze a gatyának a kendőhöz?

François Villonról

Ötszázharminc éves François Villon verseinek első kiadása. Villon verseit elsőként Pierre Levet adta ki 1489‑ben. Ezt még a tizenötödik században kilenc kiadás követte. A tizenhatodik század első felében a kötet huszonötször került különböző kiadók nyomdagépei alá. A leghíresebb az a változat, amelyet Villon nagy csodálója, I. Ferenc francia király kérésére Clément Marot adott ki 1533‑ban. Kilenc év alatt tíz reprint jelzi Villon népszerűségét. Marot Villon nyelvezetében kívánja helyreállítani az 1532‑ben hibásan közölt szövegeket, és az olvasást segítő jegyzetekkel látja el a verseket. Marot nem csupán az 1532‑ben megjelent kiadás hibáinak kijavítása miatt fogott vállalkozásába, de az is felháborította, hogy abban olyan novellák is szerepeltek, amelyeknek semmi közük nem volt Villonhoz, mégis úgy tűntek, mintha az ő művei lettek volna.

A villoni életmű könnyebb követhetősége kedvéért Clément Marot címeket adott a balladáknak. Említsük itt példaként azt a hármat, amelyet Villon tudatosan helyezett egymás után: La Ballade des dames du temps jadis, (Ballada a hajdani idők dámáiról), La Ballade des seigneurs du temps jadis (Ének hajdanvaló urakról) és La Ballade en vieux langage françois (Ének eleink beszéde szerint). A megelőző korok híres asszonyainak és férfiúinak felidézése az „ubi sunt” (hol vannak) latin nyelvű formula szerint történik, amely a Bibliától napjainkig fellelhető az irodalomban. A Ballada a hajdani idők dámáiról refrénje közmondássá vált: „Hol van már a tavalyi hó?

A „létező szocializmus” árnyékában

Beszélgetés Dalos Györggyel

Dalos György (76) élő híd a magyar és a német nyelvű kultúra között, írói munkássága mellett számos fordításával is jelen van az osztrák, német és magyar irodalmi életben. Legújabb könyvéből (Für, gegen und ohne Kommunismus – A kommunizmus mellett, ellen, nélkül) a bécsi irodalmi társaság meghívására olvasott fel, és itt osztotta meg velünk gondolatait politikáról, mit jelent a német egység, legyűrte-e a Nyugat az NDK-t, eltűnt-e a fal. Otthonosan berendezkedett a német kultúrában, és nem minden érintettség nélkül borzad el attól, hogy a magyarok élete választási ciklusokra bomlik, amitől folytonos a kultúrharc is. 

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2019