Córesz

Kórházi mellékhelyiség, se vécédeszka, se kilincs, se papír. Szappant keresni már eszünkbe se jut, tekintve, hogy néhol a vízcsap is hiányzik. Az egyik ápolónő szerint a betegek hazaviszik, ezt megértjük, elfogadjuk. A magyar kórházi reterátok vízcsapjai csakugyan guszták, az otthonába bocsátott beteg pedig örömmel visz magával valami emléktárgyat, a vízcsap épp kézre esik. Eltávolításához kell egy állítható csavarkulcs, esetleg csavarlazító is, ám a lényeg nem ebben áll, hanem abban, hogy minden hiányzó kórházi vízcsap sikertörténet, mellyel hazánk bennünket a bűvkörébe von. A történet főhőse a gyógyult, optimista, jövőbe tekintő volt beteg, aki vízcsapjával együtt a főbejáraton át hagyja el a gyógyintézetet, noha éppenséggel a proszektúrán keresztül is távozhatna akár.

Amit ilyenkor érzünk, nem egyéb, mint a mindennapi hazaszeretet, ezt a legilletékesebb személytől, magától a kormányfőtől tudjuk. Amiképpen azt is, hogy a mindennapi hazaszeretet akkor valósul meg, amikor hazánk bevon bennünket a saját bűvkörébe. Orbán az MTI tudósítása szerint a Tokaji Vízitúra Központ csütörtöki ünnepélyes átadásán tárta föl a nemzet színe előtt ezeket a titkokat, hozzátéve, hogy a Tokaji Vízitúra Központ egy olyan program része, melynek révén a hazaszeretet természetes módon válik megélhetővé, s amely azokat is a nemzeti közösség részévé teszi, akik nem érezték magukat odatartozónak.

Hír

Elhunyt Kányádi Sándor

Lapzártakor érkezett a hír, hogy életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt. Jövő heti számunkban búcsúzunk tőle.

Tovább

Megőrzés, továbbadás

(Szegedy-Maszák Mihályról, születésének 75. évfordulójára)

Egyfajta irodalomtörténeti ívet rajzolt meg Kosztolányitól Ottlikig. „Ottlik fejlődéstörténeti szerepe elválaszthatatlan attól, ahogyan Kosztolányi és Márai nyomán elődeinél tovább haladt múlt és jelen, önéletrajz s regény viszonyának újraértelmezésében.” (56.), írja Ottlik-monográfiájában. Ugyanebben a könyvében határozott kijelentést tesz az egyes életművek értékéről (és, talán egyesek számára meglepő módon, épp azt a szerzőt helyezi a legalulra, akivel éppen foglalkozik): „Kosztolányihoz s Máraihoz hasonlóan Ottlik is újságoknál alakította ki írásmódját. Azért említem együtt hármukat, mert nyilvánvaló a történeti összefüggés munkásságuk között. Kosztolányi tárcái döntő hatást tettek Márai hasonló műfajú szövegeire, az Iskola a határon megírását viszont minden bizonnyal könnyítette a Zendülők ismerete. Az értékbeli különbség számottevő. A Pacsirta, az Aranysárkány vagy a legjobb Esti Kornél-történetek művésziségét még az Egy polgár vallomásai első fele sem éri el, Márai életműve viszont minden egyenetlensége ellenére is jelentékenyebb, mint Ottliké, tehát a három író tevékenysége között döntő a különbség.” (21.) A „beárazáson” messze túlmutató, finom elemzési megállapításokban is megláthatjuk, mekkora haszna lehet, ha három szerzőt úgy kezelünk egységben, ahogy azt Szegedy-Maszák Mihály tette. Patikárius Jancsi amúgy talán a regény egészében hangsúlytalannak tűnő katonaiskolai neveltetése így kerül összefüggésbe Ottlik és Márai műveivel a Kosztolányi-monográfiában. „Ezt a személyiséget a Törleßben vagy az Iskola a határonban megjelenítetthez hasonló nevelés, majd pedig az első világháborúnak A zendülőkben körvonalazottal rokon hátországi tapasztalata alakíthatta” (292-293.), állapítja meg, megmutatva azokat a műveket, amelyek az Édes Annánál későbbiek ugyan, mégis sokkal hamarabb eszünkbe jutnak, mint Kosztolányi regénye, ha katonaiskolai tapasztalatokról vagy kamaszfejjel átélt háborúról gondolkodunk.

„Befogja a száját, és mindent elvisel”

Interjú Budavári Ágotával, a Sportkórház sportpszicológusával

A Sportkórház pszichológusaként Budavári Ágota a 70-es évek eleje óta gyakorlatilag a teljes magyar sportot átvizsgálva megállapította, hogy a hatalommal való visszaéléseket a sikeréhség fűti, hogy újra kéne fogalmazni az élet-halál ura edzők szerepét, és újra kéne építeni a versenyzőkkel való kapcsolatukat. Ehhez viszont képzettebb, empatikusabb és nem exbajnokokból lett mesterekre lenne szükség.

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2018