Ki hordja el a sittet?
Az újabban igen tevékeny Lázár János építési és közlekedési miniszter a Megafon Központ által indított Patrióta YouTube-csatornának adott interjút. Hogy mi lesz a 2026-os választás tétje, Lázár azt mondta, mérföldkő lehet az egész ország történetét illetően. Szerinte az a kérdés, hogy mi lesz Magyarországgal a következő évtizedben. Arról beszélt, hogy nem a Fideszről döntenek az emberek, hanem a saját sorsukról. „A normalitás és a jólét, amit ez a kormányzat képvisel, az folyamatos ostrom alatt áll.”
Mondja Lázár, de maga is tudja, a választások a Fideszről is szólnak, sőt, a legutóbbi választásokhoz képest különösképp: nemcsak a társadalom megosztott, de a Fidesz-szavazók is. Ráadásul az is tény, hogy kevesebben vannak, mint a korábbi választásokon, ilyenformán egy esetleges vereség merőben új helyzetet teremthet.
Fasiszti kaput!
Földes Péter Mókuli című regényéről
A Mókuli először 1961. április elején látott napvilágot, közvetlenül az azt megelőző héten, hogy Jeruzsálemben kezdetét vette a nyolc hónapig tartó Eichmann-per tárgyalása. A 18 forintért megvásárolható kötet igényes kiadásban került a könyvesboltokba, az elbeszélt eseményeket Gönczi Béla grafikus rajzaival illusztrálták. A borítón olvasható rövid műfaji utalás szerint az ifjúsági regényt eredetileg kilenc éven felüli olvasóknak szánták. A kultúrpolitika hallgatólagos támogatásával a második, átdolgozott változatot a felszabadulás 30. évfordulóján, 1975-ben adták ki újból. Abban az évben, amikor a Hajtűkanyar, a Sorstalanság, a Szent Imre-induló, Az első évtized, a Szemüveg a porban (Gyertyán Ervin) regények, valamint Száraz György Egy előítélet nyomában című történeti nagyesszéjének együttes megjelenésével végbement a magyar holokausztirodalom emlékezettörténeti fordulata. A Mókuli teljes kiadástörténetéhez hozzátartozik, hogy 1983-ban még a baráti szocialista Csehszlovákia irodalomkedvelő fiatalsága is kezébe vehette a kötet cseh fordítását.
„A jelen idő sodrában”
Mácsai Pállal beszélgetett Zeck Julianna
Az igazgatói irodában beszélgettünk, mert ott volt hely, semmi nosztalgia, csupán praktikum. Szóba került, hány évig lehet valaki színházigazgató, van-e fideszes és nem fideszes színházművészet, és hogy mivel adós magának a szakma, látjuk-e a fától az erdőt.
