Barátok közt
Az eurózóna gazdasági minisztereinek Budapestre tervezett találkozója valószínűleg elmarad, írta a Politico augusztus 29-én. Ebben nem az a különös, hogy el fog maradni, hanem hogy ilyesmi egyáltalán szóba került. Az eurózóna országainak gazdasági miniszterei mégiscsak finom emberek, vagy legalábbis szeretnének annak látszani, mármost az ember egy bizonyos szint fölött nem süllyedhet egy bizonyos szint alá, tessék szorgalmasan olvasni Esterházyt, attól mindenre fény derül. Mária országával épp az a baj, hogy Viktor apánk vezetésével folyamatosan süllyed, de nem egy bizonyos szint alá, hanem azon borzongató mélységekbe, amelyeket szép magyar szóval pöcegödörnek nevezünk. Ráadásul ezt nem igazán észleli, vagy ha mégis, akkor büszke rá. Ellentétben az európai gazdasági miniszterekkel, akik a jelen szöveg megírásával egyidejűleg mind leplezetlenebbül prüszkölnek és a budapesti összeröffenés negligálásán törik a fejüket. Dönteni Paschal Donohoe ír közkiadásokért felelős miniszter fog, illetve ő döntött, bár mi a lapzártánk előtti múlt sötétjében még nem tudhatjuk, hogyan.
Könyvtolmácsok
2024-09-06 06:00:00Könyvtolmácsok
beszéljünk a műfordítás műhelytitkairól
Mesterházi Mónika
a sorozat következő vendége
Mesterházi Mónika költő, műfordító, esszéista több mint két évtizede olyan kitűnő angolszász írók műveit ülteti át magyarra, mint például Lydia Davis, Marilynne Robinson, Ali Smith vagy Susan Sontag, illetve a hazai olvasóközönség két Nobel-díjas szerző – Alice Munro és Seamus Heaney – fordítójaként is ismerheti. A vendéggel Csuhai István és Hegedűs Claudia beszélget. Az est szerkesztett, rövidített változata az ÉS szeptember 27-i lapszámában jelenik meg.
Az egész éven át tartó beszélgetéssorozat három PR-ügynökség, a Fleishman Hillard Café, a FERLING és a Noguchi támogatásával valósul meg.
A következő beszélgetés időpontja szeptember 12., 17 óra
a budapesti Írók Boltjában. (VI., Andrássy út 45.)
„Egy konkrét helyzet konkrét megítélése”
Lenin gyakorlatának elméleti jelentősége Lukács György műveiben
Lukács a Leninnel kapcsolatos nézeteit tehát az 1924-es Lenin-könyvében összegezte, amelyet alig néhány hét alatt írt meg, a kiadója biztatására. Bár korabeli bírálói (többek közt August Thalheimer) szerint Lukács könyve „csak zavart kelt, nem tisztáz semmit”, és Lenin özvegye, Krupszkaja is „felesleges könyvnek” tartotta, mégis több indoka volt a „brosúra” megírásának. A legtöbben időszerűtlensége miatt bírálták a munkát, mivel az a „forradalomról” szólt, és nem a „forradalom utáni” helyzet ideológiai szükségletei felől tekintette át a lenini örökséget. Akkor írt a „forradalom aktualitásáról”, mikor a forradalmi korszak lezárulásával már a „szocializmus egy országban” kérdése került napirendre. Valójában a Lenin-könyv reakció volt az 1923-as Történelem és osztálytudatot ért bírálatokra, másfelől állásfoglalás is volt a forradalmi helyzet elmúlását és Lenin halálát követő, a Szovjetunió Kommunista Pártján belüli vitákra, amikor felmerült a kérdés: mi a teendő? Világforradalom, vagy a szocializmus egy országban történő felépítése? Továbbá a Lenin-könyv kiállásnak is tekinthető volt az 1920-as években egyre aktuálisabb probléma, a „bürokratizálódás” ellen. És persze a könyv szemben állt azokkal a Lenin halálát követő, sokasodó elemzésekkel, amelyek „szétdarabolták” Lenin munkásságát, és őt „mint közgazdászt”, „mint történészt”, „mint filozófust” stb. mutatták be.
Minden attól függ, ki kit győz le
Borsi-Kálmán Bélával beszélget Szále László
A történész, műfordító, egykori diplomata újabban geopolitikai témákba is beásta magát – a háborús konfliktusokig felbolydult világ kihívásának engedve –, s múltkutató létére megérteni kívánja a ránk váró (leselkedő) jövőt is, de a Föld-rengető tektonikus mozgások kiváltó okai között is elsősorban az egyéni és közösségi viszonylatok, identitások, viselkedésmódok szerepére kíváncsi.
