Lapzártakor a legfrissebb kormányhisztériának az a tárgya – a „kormány” ugyan túl finom kifejezés erre a társaságra, de használjuk a rövidség kedvéért ezt a szót –, hogy „súlyos adatszivárgási botrány történt a Tiszánál”. Kétszázezer magyar személyes adatai kerültek ki személyes hozzájárulásuk nélkül a netre. A hírt Orbán Viktor miniszterelnök közölte az ország népével egy Facebook-videóban, november 3-án, hétfőn kora este. A hatalmi média szerint az eset október 31-én történt, és a Tisza Világ adatbázisáról van szó. (Eszerint az én adataim is „kiszivároghattak”, egészségére annak, akinek kellenek.) Összeültek a nemzetbiztonsági ügyekért felelős kormánytagok, köztük olyan, felelősségtudatukról híres és feltétlen bizalmat gerjesztő főemberek, mint Rogán Antal, Lázár János és Pintér Sándor. Orbán videójában a „nemzetbiztonsági kockázat” szavaknál a kamera elidőzött a gondterhelt Pintér Sándor örök-belügyminiszteren.
Az elmúlt években különböző, úgynevezett totális intézetekben – kolumbiai fiatalkorúak részlegein, egy hazai női börtönben, illetve egy perui pszichiátria zárt osztályain – vezettem foglalkozásokat pszichológusként, amelyek gyakran művészetterápiás elemeket is alkalmaztak (rajzoltunk, festettünk, verseket írtunk, hiphopalapokra adtunk elő saját rapszövegeket). Az intézetvezetőknek benyújtott, a csoportok megtartására vonatkozó kérelmekben rendszerint a fogvatartottak „önismeretének elmélyítésére” és a „reintegráció sikerének előmozdítására” hivatkoztam. Ígéreteim alapvetően a „jó útra térőkkel”, az egyre erősebb önreflexióra képes szubjektumokkal kapcsolatos normatív elvárások teljesítésére vonatkoztak. A belső, pszichológiai munka segítségével fegyelmezni kívánt fogvatartottak azonban – ahogy ez lassan számomra is világossá vált – a terápiás technikáknak való önalávetés helyett nem egyszerűen kreatívan kezdték el használni a rendelkezésükre álló eszközöket, hanem új célokat is megfogalmaztak.
Hollandiában 1971-ben létrejött egy intézmény, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy segíti a második világháború okozta traumák gyógyítását. Ma a Nemzeti Pszichotrauma Központ már nemcsak a világháború, hanem az azóta lezajlott bármely egyéb háború lelki sérültjei előtt is nyitva áll. Inez Schelfhout (1984) pszichológus az intézet munkatársaként dolgozik.