Ide nekünk az olimpiát is!

VISSZHANG - LXX. évfolyam, 44. szám, 2026. október 30.

Ifjú hívő marxistaként az olimpia volt számomra a legnagyobb pozitív ideológiai fétis. A világ minden problémáját megoldani képes mozgalomnak gondoltam a kitűnő francia arisztokrata által még jóval az első világháború előtt indított békemozgalmat. A derék francia báró azt hitte, hogy rá tudja szoktatni a civilizált (európai, keresztény stb.) emberiséget a békés együttélésre. Két pokoli európai világháború bizonyította az ügy reménytelenségét. Mégis, én ugyanúgy vakon hittem az olimpiai eszme sikerében, mint Coubertin báró. Egészen az 1972-es müncheni játékokig. Nekem akkor bukott meg az „eszme”. A két világháborút átvészelt Európa számára is akkor vált kétségbevonhatatlanná, hogy nincs olyan eszme, amely képes az emberiség egészét kiemelni a biológiai ragadozó-sorból. Engem mégsem ez taszított el véglegesen az olimpiától, hanem egy igazi világsiker. Mark Spitz hét (vagy nyolc?) aranyérme. Akkor már szigorló évre készülő orvostanhallgató voltam, az átlagnál alaposabb élettani ismeretekkel. Biztos voltam benne, hogy nincs olyan fizikum, nincs olyan tehetség, amely dopping nélkül hozná ezeket az érmeket. Hamarosan ki is derült, hogyan történt a csalás. Nem tudom pontosan, mikor oldotta fel a profi sportolók részvételének tilalmát Avery Brundage NOB-elnök, de Mark Spitz érmeit nem vették el. A szép hivatásától megfosztódott olimpiai mozgalom erkölcsi züllése folytatódott, miközben a mozgalom üzleti és politikai befolyása rohamosan nő. Különösen kellemetlen jelenség, hogy legalább minden második olimpiát diktatúrák rendeznek. Minden a pénzről szól, és a pénz kötelező tartozékáról, a korrupcióról. Az olimpia ma két dolgot jelent: a doppingot és a korrupciót. Nem csoda, hogy aki magyarnak tartja magát, az magyar olimpiát akar. És korrupcióban nem vagyunk esélytelenek.

De van még valami, ami hazánk mai fiait olimpiarendezésre serkenti. Huszadik és huszonegyedik századi politikai vezetőink csillapíthatatlan és gyógyíthatatlan revizionizmusa, amely generációk számára tett kötelezővé egy fordított alapállású történelemszemléletet: a magyarok hibátlanok, csaknem tökéletesek. A többiek (határon innen és túl) kisebbségi érzésük hatására verték meg a kitűnő magyarokat minden háborúban, és igazságtalanul büntetik a magyarságot. A magyarság a sportban és különösen az olimpiákon tudja bizonyítani kiválóbbságát. Aztán olyan is van, hogy valaki ékesen bizonyítja a magyarok kiválóságát, de kiderül, hogy nem igaz magyar – hát akkor a derék magyarok agyonverik, mint Petschauer­ Attilát, vagy koncentrációs táborba küldik, mint Hajós Alfrédot.

A szerző további cikkei

LXIX. évfolyam, 49. szám, 2025. december 5.
LXIX. évfolyam, 40. szám, 2025. október 3.
LXVIII. évfolyam, 37. szám, 2024. szeptember 13.
Élet és Irodalom 2026