A kereszt
VISSZHANG - LXX. évfolyam, 40. szám, 2026. október 2.1956-os forradalmunk közelgő évfordulója kapcsán Mélyi József nemrég (A 75. évforduló felé, ÉS, 2026/36., szept. 4.) fölvetette néhány velünk élő közterületi téveszmének és hiánynak a kérdését, különös tekintettel a Szabadság téri német megszállási emlékműre. Én most a gellérthegyi Szabadság-szoborra biggyesztett kereszt kérdését venném elő. Szerintem nincs azzal gond. Le kell onnan szedni. Ott, azon a helyen a kereszt hatalmi szimbólum. De a hatalom megváltozott.
Hatalmi szimbólum, ugyanarra a szerepre szánták, mint elődeik a vörös csillagot a Parlament kupoláján. Fönt, a Gellért-hegy legmagasabb pontján, Budapest egyik világszerte ismert emlékművén hirdették az alant levőknek, hogy „mi vagyunk az urak”. Ezzel a keresztény szimbólum jelentése a szobor jelentésével együtt épp az ellentétére változott. Nem szabadság, hatalmi fenyegetés.
De a hatalom megváltozott, és ezt nekünk jeleznünk kell. Ne járjunk lesütött szemmel, ne nézzünk mellé. Ami tűrhetetlen, azt ne tűrjük. A szimbólumoknak jelentőségük van: példázza ezt a tollvonással megoldott „vármegyekérdés”. Nem kicsinyesség; akik kitalálták, fontosnak vélték; azt gondolták: „úgyse merik levenni”. Pénzt, munkát áldoztak rá. A rosszhiszeműség, a sanda szándék abból is kitetszik, hogy az utolsó percig állvánnyal takarták el, nem beszéltek róla, sunnyogtak, mintha valami természetes kinövés teremne a Szabadság-szobron. Sötétben, félhomályban, mint a bűnözők.
Nincs azzal gond, le kell onnan szedni. A felszabadító aktust nem fogja népfelkelés követni, mint ahogy a Parlament vörös csillaga sem hiányzik senkinek.
