Levegőt!

Rejtő Jenő már hetvenhét éve megírta a lélegeztetőgép-beszerzések archetípusát A láthatatlan légió című regényében. Sir Oliver Yolland, Denham­ örökös grófja egy kőolajlelőhely megszerzése érdekében kisebb hadsereget állíttat össze néhány emberével. Mivel pénz van bőven, megy minden, mint a karikacsapás. A hadsereg vezetői csupán a szükséges felszerelés beszerzési módján zördülnek össze, de gyorsan megegyeznek: miután nem bízom a szállítókban, jegyezte meg a százados, szeretném, ha a bevásárlásokat én intézném. Nem árt, ha ezek a fickók ellenőrzést éreznek a nyakukon, mondta a marsall, ezért jó lesz az én jelenlétem is a bevásárlásnál. Azt hiszem, nyugodtan rám bízhatják, mondta Wilkie úr, akit a gróf maga bízott meg a szervezéssel. Világért sem hárítom önre a felelősséget, szabadkozott a százados, minden darabot magam fogok ellenőrizni. Mr. Wilkie rövid habozás után, látszólag meghatva ennyi jóindulattól, elgondolkozott. Azután szomorúan bólintott: Jó. Osszuk el háromfelé, amit a bevásárláson keresünk. Később kisebb vita alakul ki a beszerzett eszközök szükségességéről, de a hadsereg vezetői ezen is túlléptek. Nem volt világos, hogy a néhány ezer pár gumikesztyű, néhány száz teniszütő és a hetven tucat MacWulf-­Grober patent biztosítótű meg a fekete lakktáskák mért kellettek a sivatagi átkeléshez. A hadsereg vezetői mint a beszerzés végrehajtói mindezt nem firtatták. Akiknek mindezek után nem világos, hogyan vásároltak Szijjártó fürkészei sokszoros áron tizenhétezer horkolásgátló szerkezetet a lélegeztetőgépek helyett, az gazdasági analfabéta, és magára vessen.