V, Á, R

Semmi értelme nem volt annak, hogy pár éve a megye nevet vármegyére változtatták. Miképpen annak sincs, hogy most meg visszanevezik a vármegyét megyére. Talán az 1949-es első változtatás még valamelyest érthető volt – mint szimbolikus gesztus, a múlttal való teljes szakítás és a világ megforgatásának buzgalma jegyében –, bár történelmileg az is felesleges.

Az elmúlt évtizedekben azonban elfogadtuk, megszoktuk a megyét, éppúgy, ahogy eleink megszokták és használták évszázadokon át a vármegyét. A vármegye név szolgált több mint nyolcszáz évig, a megye több mint hetven évig. Három éve megint vármegye lett (és főispán), új táblák a megyehatárokon és megyeházákon, új pecsétek, új iratfejlécek, névjegyek stb. Most mindent újra kell festeni, metszeni, nyomtatni – táblákat, pecséteket, fejléceket. Három betűért: v, á, r.

Az ország meglehetősen nehéz helyzetben van. Ezt halljuk naponta – kissé felnagyítva és szelektíven – a kormánypropagandától, de ezt mutatják a kül- és belgazdasági tények is. Nagy az államadósság, felelőtlenül nagy a költségvetési hiány, rengeteg pénz hiányzik az egyes létfontosságú ágazatokból. Jogos kormányzati szándék, hogy meg kell fogni minden fillért, hazahozni az EU-pénzeket, s visszaszerezni minden törvénytelenül elidegenített állami vagyont. Ám nemcsak pénz van kevés, hanem idő is a ránk váró töméntelen feladathoz képest. Föl nem foghatom, ilyen helyzetben hogyan kerül a parlamentben az elvégzendő dolgok elejére a v, az á, az r, meg a tényleg kissé avíttas hangzású főispáni titulus likvidálásának huszadrangú kérdése.

Ahogy pótcselekvés volt az átnevezés 2023-ban, ugyanolyan pótcselekvés most a visszanevezés. A településrendszernek, a vidéknek, az önkormányzatiságnak nem az elnevezés a legnagyobb problémája. Sőt, lássuk be: ez a legkisebb.