Megcsonkítva

Az egész városban hömpölyögnek a turisták, a Moldván pedig egymást érik a raftingozók. Vidáman integetnek fel a hidakról bámészkodóknak, pár perc alatt én is megtanultam jókedvűen használni az „Ahoj” kifejezést. Český Krumlovban nem is nagyon lehet mást csinálni, mint hömpölyögni és kurjongatni. A vár mellett húzódó középkori kis utcácskák gyakorlatilag hotelekből, apartmanokból, éttermekből és ajándékboltokból állnak, azt pedig nem tudom elképzelni, hogy élnek itt olyan helyiek is, akik nem a turizmusban dolgoznak. A kb. 13 ezer fős városkában meglepően sok a múzeum, aki nem evezővel és gumicsónakkal rója épp a folyót, az biztosan valamelyik kiállításon készíti tucatszámra a fotókat. Meg lehet nézni Egon Schiele házát – ahonnan néhány hónap alatt kiutálta az akkori közösség –, be lehet barangolni a neves Sei­del-­fotóműtermet, az Egon Schiele Art Centrumot, mindenféle várostörténeti kiállítást, egy kifejezetten szívmelengető illusztrációs tárlatot, de még egy Picasso-kiállítást is reklámoznak.