Szabad ország!

Áradnak a hírek az egyetemek átalakításáról, és egy hetilapban lépést tartani velük nem könnyű feladat; elnézést is kérek mindazoktól, akiknek kezd csömörük lenni (Hunyady György akadémikus, remélem, tréfásnak szánt kifejezésével) az Önök „felsőoktatási-akadémiai tudósítójától”.

Kik fognak mit csinálni?

Ha nem is a legfontosabb érdekesség, de érdemes megemlíteni, hogy személyesen láttam Katz Sándor felsőoktatási államtitkárt egy nyilvános eseményen: ugyanis megjelent Schiff András tizenhat év óta első és tüntetéssel felérő sikerű hazai koncertjén, a kormány számára fenntartott sorokban. (Szimbolikus jelentősége volt annak, hogy Magyar Péter mellett a teljes kulturális kormányzat is eljött, más miniszterekkel és a Schiffet meghívó főpolgármesterrel együtt.)

Ennél ugyan többet várnánk Katztól, például azt, hogy a huszonegy alapítványi egyetem átalakított kuratóriumának (és felügyelőbizottságának) a tagjait, ha már személyesen nem akarná, legalább egy közleményben ismertesse, hogy ne kelljen egyenként levadászni őket a világhálóról, nem beszélve az eljárás továbbra is titokban hagyott részeiről, amire szegényes eszközeinkkel az ÉS-ben igyekszünk fényt deríteni. E sorok írásakor, szeptember 4-én, azaz három nappal a kinevezésük után, az AI összesítésében 9, azaz kilenc egyetemről lehetett megtudni, kik a tagok, bár többségüknek sem a foglalkozását, sem az egyetemhez való kötődését (vagy annak hiányát) nem fedik föl.1 Itt csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a cikkeimben hajdan rendszeresen ostorozott Fidesz-kormányzat a „csókosokból” összeállított induló kuratóriumok névsorát azonnal közölte – ezért is lehetett megrökönyödni a neveken. Mármost ha a lap megjelenéséig napvilágot lát is a teljes lista, hiszen naponként kerülnek ki egyre újabb nevek más-más hírportálokra, a mulasztás akkor is megtörtént, pedig milyen könnyen meg lehetett volna úszni… (Amúgy a minisztériumok honlapján még mindig csak a minisztereket látni, ez pedig a NER-idők szegényes információinál is kevesebb.)

Korai tanácstalanságunk a tekintetben, hogy egyes általunk feddhetetlennek gondolt pályázókat miért szűrtek ki előzetesen, lassan oszlani kezd. Kiderült ugyanis, hogy a gazdasági összeférhetetlenségeket az Állami Számvevőszék, a személyieket az Integritás Hivatal vizsgálta, és ők adtak tanácsot az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumnak, kiket húzzanak ki a listákon, amelyekről aztán az egyetemi szenátusok szavazhattak. Mel­lár Tamás múltkor itt felpanaszolt kizárása egyébként a kiírás feltételeinek megfelelt, mivel volt országgyűlési képviselő sem lehet tag (még egy évig). De sok pályázó akkor sem érti, hogy kerülhetett le a listákról, különösen, mert erre semmilyen magyarázatot nem kaptak egy semmitmondó egyenszövegen túl. Ám továbbra is az a nagyobb gond, hogy a kinevezett kurátorok többnyire egy teljesen random válogatás eredményének tűnnek. Hol hozzáértő kiváló jelöltekből összességében felelősségteljes és megbízható csapatot állítottak össze, hol meg ki tudja, milyen elképzelések alapján összeválogatott vegyes kvintettet, úgymond az „utcáról” jelentkezőkből, sőt volt, ahol a folyosói hírek szerint a rektor nyomására a szenátus kizárólag az ő jelöltjeit szavazta meg, azokat pedig az OGYM változtatás nélkül jóváhagyta. Ennél már az is jobb lett volna, ha – mint egy ezzel párhuzamosan megszervezett OGYM-konzultáció meghívottjait – sorsolással döntik el, ki vegyen részt az egyéves feladatban.

Mindez a nagy felbuzdulás, sőt felhajtás utólag feleslegessé vált, amikor kitudódott, mire szerződtették a 21×5 = 105 kurátort (plusz a 63 FB-tagot). A régi teljhatalmú testületek helyét lényegében az OGYM által közvetlenül irányított valóban átmeneti bizottságok foglalták el, akik nem foglalkozhatnak az egyetem szakmai irányításával, átalakításával, jövőjével. A felkért kurátorok közül a múlt hét végéig egyetlenegy nyilatkozott e helyzetről, s az ezzel járó csalódásáról, Szajbély Mihály professzor, aki végig ellenezte az állami felsőoktatás felszámolását.2 Feladatuk az egyetem napi működésének fenntartására, az alapítvány átvilágítására és annak megszüntetésére korlátozódik – mondja a szegedi elnök. Hogy a kekva utáni rendszer milyen lesz, az egyelőre az OGYM vegykonyhájának a titka: felteszem, hogy valamilyen formában visszatérnek az állami felsőoktatáshoz, miközben igyekeznek megőrizni azokat az előnyöket, amelyek az alapítványi időkben pozitívan járultak hozzá az intézmények kutatási sikereihez és gazdasági biztonságához.

Ki hol nyitott?

Nemrég emlegettem, milyen mostoha sorsra jutottak az „áldozat-egyetemek”, vagyis mindazok, amelyek az állami felsőoktatás keretei között maradtak: a BME „szökése” után az egyetlen „nagy”, az ELTE és a két művészeti, a Zeneakadémia és a Képzőművészeti (mert az NKE-t és a bajai főiskolát más-más okból nem vesszük közéjük). A kekva-egyetemekhez képest szembeötlő elmaradásuk mind az anyagiakban, elsősorban a bérhelyzetükben, mind egyéb körülményeikben is megmutatkozott, és igazán nemes, mondhatnánk engesztelő gesztus volt a kormányfőtől, hogy számos notabilitás, mint például az MTA elnöke társaságában nemcsak megjelent az évnyitójukon, hanem tartalmas beszédet is mondott.

A szónoklat azonban csak annyiban volt tartalmas, hogy ünnepélyes szavakban biztosította hallgatóságát az egyetemi autonómia visszaállításáról, a rendszeres konzultációról a döntések előtt, a kormány és az egyetem közötti partneri viszonyról, sőt felemlegette az oktatásügy fájó pontját, a mobilitás hiányát is. Mi több, egy ponton olyat tett, amit kurrens miniszterelnöktől még nem tapasztaltam: kortárs magyar filozófus, és nem is akárki: a nemrég elhunyt Ludassy Mária egyik interjújából idézett, mégpedig a Sapere aude! (Merj tudni!) ősi tanácsot az I. éves hallgatóknak. Sajnos a szívmelengető szavakon túl másra, azaz konkrét ígéretekre hiába vártunk, és bármennyire tisztában vagyunk a költségvetés kiáltóan rossz állapotával, legalább kísérletet kéne tenniük az azonos munkát végző egyetemi oktatók azonos mértékű bérezésének helyreállítására, amit a NER idején felháborító módon tettek tönkre a kekva-egyetemeknek kedvezve.

Lannert Judit nem kímélte magát: legalább három egyetemen tartott évnyitó beszédet: a BME-n, a Zeneakadémián és Debrecenben, ahol két hónap után megismételte ígéretét a Közszolgálati Egyetemen két éve elindított (és kiemelten finanszírozott) tanárképzés megszüntetésére, bár az idei tanévre felvett hallgatók már meg is kezdték a tanulmányaikat. De gyors bérkorrekciós javaslatokra tőle sem számíthattunk, még ha a Zeneakadémián kilátásba helyezte is az alapítványi és az állami egyetemek finanszírozási különbségeinek felszámolását, de csak az egy év múlva kezdődő tanévre. Szegeden a közigazgatási államtitkár bukkant fel az évnyitón, sőt Győrben csak egy osztályvezető képviselte az OGYM-et. Az egye­te­mi évnyitók szónokai között egy névvel nem találkoztunk: éppen a felsőoktatási államtitkáréval, aki azért az ELTE évnyitóján Magyar Péter, illetve Debrecenben a minisztere mellett felbukkant a díszvendégek között.

Magyar Péter az ELTE-n maga biztatta a hallgatókat a kritikus gondolkodás elsajátítására és művelésére. A magam több évtizedes tanári gyakorlatában is ezt tartottam az egyik legfontosabb oktatási célnak, de most már többnyire csak az ilyen írásaimban veszem hasznát – és remélem, hogy nemcsak én, hanem azok is, akiknek szólnak, különösen az oly sok évig falra hányt borsó után.

Vannak kivételek…

Tavaly nyáron dőlt el, hogy az ún. modellváltástól kezdettől tartózkodó BME új rektora, Charaf Hassan, miután meggyőzte az őt megválasztó szenátust, továbbá a főhatóságot, hogy az általa kitalált „öszvérmodellben” folytassa életét az egyetem, a MOL többségi tulajdonába került egy zártkörű részvénytársaságon belül.3 Azon túl, hogy már akkor sem értettük, minek az ellenértékeként fizet a MOL 50 milliárd forintot, kételkedtünk abban is, hogy ezzel megmenekülnek a kekvákat megbélyegző EU-tiltásoktól. Az állami egyetemi korszakában itthon a legtöbb Horizon-pályázatot elnyert BME számára nagy volt a tét, de most úgy látszik, vesztett. Az EU Horizon-ügyekben illetékes hivatala megvizsgálta a BME új finanszírozási és döntési konstrukcióját, és ugyanannak a 2022. decemberi határozatnak az alapján, amellyel az összes kekva-egyetemet kizárták, a BME-t is alkalmatlannak találták az EU-források elnyerésére. A döntés ellen megfelelő bizonyítékok összegyűjtésével lehet ugyan panaszt emelni, de nem tartom valószínűnek, hogy bármilyen változást sikerülne elérnie a BME-nek. Persze csatlakozhat a hat kekva-egyetem által az Európai Bíróságon Hankó Balázs miniszteri támogatásával, nagy hazai sajtókampánnyal és rektori felvonulással indított perhez, bár a kekvák elhalásával annak aligha lesz folytatása.4 Nagyobb gond, hogy ha a BME kutatási partnerei neszét veszik a letiltásnak, akkor bedőlhetnek az egyetem most futó pályázati tervei, hiszen ki akarna összeállni egy a kizárásra esélyes intézménnyel? Miután az akkor még állami BME átvészelte a nehéz éveket, amikor minden magyar egyetem gyanús partner volt, és sikerült meggyőznie az európai társegyetemeket, hogy továbbra is legális pályázó maradt, szinte sírnivaló, hogy a „felszabadulás” után pont ő essen ki a pixisből.

Nem tudni, a BME bekerül-e a 21-ek közé, vagyis jövőre átalakul-e ma még ismeretlen felállású, de valószínűleg állami egyetemmé. Jóllehet Lannert miniszter megjelent az évnyitón, a hozzám eljutott információk szerint tárgyalásokra nem került sor. Igaz, a főként a közoktatás terén elismert szakértő miniszter mellett ez elsősorban a reszortfelelős államtitkár feladata lenne.
 

Meddig még?

Ebben a cikksorozatomban, amit legszívesebben képtelen krónikának hívnék, kiemelt szerep jutott a Színház- és Filmművészeti Egyetem sorsának, mert az ő közösségük: tanáraik és diákjaik ellenezték a legerősebben és leghatásosabban az alapítvánnyá való átalakításukat, amit végül – egyébként az MTA kutatóhálózatának elszakításához hasonlóan – az arra jogosult szervezet (az SZFE-n a szenátus, az MTA-n a közgyűlés) akarata, az ügy demokratikus feltételek közötti megtárgyalása és egységes elutasító szavazatuk után a kormány erőszakkal kényszerített rájuk. Az MTA-val szemben, amely köztestületként a KH nélkül tovább működött, az SZFE tanárainak többsége és diákjainak jelentős része kivonult az intézményből, és spártai körülmények között, eleinte külföldi segítséggel a diplomák megszerzésében, a szimpatizánsok és különösen a főváros támogatásával, továbbá a tandíjas képzés bevezetésével, de akkreditáció nélkül tavaly december óta saját székhelyen, az angyalföldi Szabolcs utcában Free­SZFE néven mindmáig folytatja az oktatást.

A választások utáni változások mára elérték az alapítványi SZFE-t, a szenátus kuratóriumra tett előterjesztését nagyrészt negligálva az OGYM által felkért öt személy (lásd a jegyzetben),5 Kovács András Bálint filmesztétával az elnöki székben és az utolsó legitim rektorral, Upor Lászlóval a tagok között akár garancia is lehetne a visszatérésre a kekva előtti SZFE-hez – ha nem tudnánk, hogy a kuratóriumnak vajmi kevés joga és hatalma van bármiféle átalakításra, ahogy ezzel keddi interjúja szerint Upor is tisztában van. Álmodozhatunk persze, hogy a Free­SZFE és a „kekva-SZFE” tanári testületének az összefésülése (vagy kicserélése?) hogyan és mikor történjen meg, de mivel az összes lap az OGYM kezében van, csak arra várhatunk, hogy milyen irányban instruálják a kuratóriumot az átmeneti időben. A hétfői évnyitón, amelyről távol maradtak az OGYM képviselői, Sepsi Enikő rektor már bejelentette, hogy tárgyalna a lemondásáról, de hiú remény lenne a jelenlegi szenátusra bízni a belső megújulást levezénylő új rektor megválasztását.

Egy dologra azonban oda kellene figyelniük: a FreeSZFE helyzetét mindenképpen rendezni kell. Az ott szinte ingyen oktató csapat, Ascher­ Tamástól Németh Gáboron át Szvoren Edináig nem negligálható az állami támogatású művészeti felsőoktatásban.6 Mivel pedig mind Magyar Péter, mind kormányának számos tagja hajlik a szimbolikus jelentőségű cselekedetekre, remélhetőleg felismerik, hogy a NER egyik keményen ellenálló és leginkább szembeötlő áldozata elégtételt kell kapjon.

A CEU elüldözésekor elterjedt, de igazából az SZFE vegzálásakor elhíresült felhívást ajánljuk a hatalmasok figyelmébe: „Szabad ország – szabad egyetem!”

*

Megjelenés utáni cikkváltás

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közleménye: Nincs változás a BME részvételi lehetőségében az EU-s pályázati keretrendszerekben. A BME jelenleg is sikeresen vesz részt számos európai kutatási, innovációs és oktatási programban, projektjei zavartalanul működnek, a támogatások fogadása és a projektek megvalósítása folyamatos. A BME számára az Európai Unióval való együttműködés nem csupán finanszírozási kérdés, hanem az intézmény nemzetközi beágyazottságának, tudományos kiválóságának és innovációs szerepének egyik legfontosabb pillére. Ezt jelzi, hogy a BME 2025–2026-ban kiemelkedő aktivitást mutatott az európai uniós közvetlen forrású programokban. Az egyetem a Horizon Europe, Erasmus+, Digital Europe és egyéb közvetlen EU-s programok keretében összesen közel 100 millió euró értékű pályázatot nyújtott be tavaly és idén. A már támogatást nyert projektek összértéke meghaladja a 15 millió eurót. További részletek az egyetem honlapján itt olvashatók. 

Dr. Molnár Bálint 
igazgató 

Tisztelt Szerkesztőség!

Megértem a BME hozzáállását az általam közölt állításokhoz, de nem értem, miért nem hozták nyilvánosságra azt a levelet az EU Kutatási Ügynökségétől, amelyben megállapítják, hogy a BME tulajdonosi szerkezete okozza a gondot, és az alábbi következtetést vonják le. A döntés ugyan csak egy pályázatra vonatkozik, ám nyilvánvaló, hogy bármely további pályázatra ugyanez a sors vár, ha a tulajdonosi szerkezet nem változik meg. Erre persze van remény, mert a kekvákat bezárták, illetve átalakították, de az Ügynökség pozitív válasza még nem érkezett meg. Az eddigi projektek finanszírozását pedig ez a BME egészét kizáró döntés nem érinti. (A teljes levelet lásd a jegyzetben.)

In light of the above, your organisation BUDAPESTI MUSZAKI ES GAZDASAGTUDOMANYI EGYETEM is deemed to fall under the above-mentioned prohibition and therefore does not fulfil the eligibility requirements set out in the General Annexes. Consequently, your organisation will not be allowed to participate in the proposal as coordinator or in any other role receiving EU funding.

„A fentiekre tekintettel a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nevű szervezetük a fent említett tilalom hatálya alá tartozik, és ezért nem felel meg az általános mellékletekben meghatározott jogosultsági követelményeknek. Ennek következtében szervezetük nem vehet részt a pályázatban sem koordinátorként, sem bármely más, uniós finanszírozásban részesülő szerepkörben.”

Kenesei István

1 AZ OGYM kiadott egy közleményt augusztus 28-án, amely azonban csak statisztikát közölt, nevek nélkül:
https://kormany.hu/kormanyzat/oktatasi-es-gyermekugyi-miniszterium/hirek/a-felsooktatasi-intezmenyek-mukodesenek-rendezese-es-az-uj-egyetemi-modell-kialakitasa-zajlik
A kilenc egyetem: Debreceni Egyetem, Szegedi Tudományegyetem, Semmelweis Egyetem, Miskolci Egyetem, Széchenyi István Egyetem, Nyíregyházi Egyetem, Soproni Egyetem, MATE, Neumann János Egyetem. Naponta kerülnek fel újabb egyetemek névsorai a hírportálokra.
2 https://szeged.hu/cikk/szajbely-mihaly-bena-kacsak-lesznek-az-egyetemi-kuratoriumok
3 https://www.es.hu/cikk/2025-06-20/kenesei-istvan/adok-kapok-.html
4 https://eduline.hu/felsooktatas/20250911_Elindult_a_modellvalto_egyetemek_pere_az_Europai_Unio_Birosagan
5 A hivatalos lista: Dr. Kovács András Bálint filmesztéta, egyetemi tanár (elnök), Dániel Gábor operaénekes, Jeney Zoltánné Dr. Tóth Éva jogász, Imely Zoltán Antal kulturális menedzser, Upor László dramaturg, egyetemi oktató
6 A világhálón csak a 2024/25-ös lista található: https://www.freeszfe.hu/oktatoink/