Homo ludens

Vonaton. A Virágzabálókat olvasom. (Hogy ennek a Darvasinak mennyire hasonlít a stílusa Szív Ernőéhez!) Srégvizavé előttem harmincas úr. Jól öltözött. Értelmiségi arc, kezében tablet. Darvasit nem lehet vagy legalábbis nem szabad úgy olvasni, mint gyerekkorom indiánregényeit. Az ember ízlelget egy-egy jó mondatot. Felnéz egy bekezdés után, elgondolkodik, tovább olvas. A fiatalember játszik. A tableten hangyák és emberek küzdenek. Ám a hangyák orrszarvú méretűek, és időnként megesznek egy embert, ha a játékos nem vigyáz. Jómagam több mint egy órán át Darvasival. Ő ugyanennyit a hangyákkal.

Mindjárt Nyugati pályaudvar. Becsukom a könyvet. A hangyák még küzdenek. Ez a végállomás.