Illumi­náció

Navracsics Tibor Polgári Demokraták néven társadalmi kezdeményezést indított. A bejelentésnél ott volt Ferencz Orsolya is. „Két oldal helyett egyenes út kell”; Magyarország eljutott abba a helyzetbe, amikor a „két oldal végletes, végzetes szembenállása az ország egységét rombolja, cselekvőképességét rontja” – mondta Navracsics Tibor. Arról, hogy mindeddig a Fidesz hű harcosaiként miért épp ennek az ellenkezőjét művelték, nem esett szó. Talán ezért is indítja el társadalmi kezdeményezését Navracsics vadonatúj, szeplőtelen fogantatású mozgalma, a Polgári Demokraták, ahova mindenkit meghív, hogy beszélgessenek az elmúlt száz nap, az elmúlt tizenhat év vagy éppen az elmúlt harminchat év tanulságairól. Volt ilyen beszélgetés, konzultáció 2026. április 12-én; úgy hívták, országgyűlési választások. Persze érdemes ezek után is konzultálni. Navracsics elmondta, hogy „az elmúlt időszak azt bizonyította: a politikai bosszú, a másik kiátkozása, kirekesztése a közösségből sehova sem vezet, de biztosan nem a jövő felé vezető út”. Navracsics, a Fidesz egyik legokosabb embere tanácstalan, és kínjában tautológiába keveredik. Kétségtelen, hogy a sehová nem vezető út még a jövő felé sem vezet, de ez így csak lapos ostobaság. Ugyanakkor ne vonjuk meg az illumináció, azaz a megvilágosodás és a felvilágosodás lehetőségét a Fidesz prominenseitől sem. Történelmi példák sora mutat rá, hogy egy sorsdöntő kognitív felismerés, megvilágosodás (illumináció) új utakra vezetheti az emberiséget. Gondoljunk csak Arkhimédész fürdőkádas-heurisztikus élményére vagy Newton almáskerti sétájára. Mózes égő csipkebokra transzcendens élmény, de kognitív megjelenése jó előre megírta egy nép sorsát. A reneszánsz, a reformáció és a felvilágosodás, mely utóbbi feltehetően a harmincéves háború borzalmainak a következménye, mind-mind illumináció. Érdemes mindezt összevetni Navracsics Tibor és Ferencz Orsolya párt- és elv-társának, Schmidt Máriának a véleményével. Schmidt Mária konzekvensen ítélte és ítéli el most is a felvilágosodást. Egy klerikális, fideista és „fideszista” eszmét támogat, és a liberális nézeteket valló honfitársait és nem honfitársait marxizmussal vádolja. A két pengeeszű fideszestől, Navracsicstól és Ferencz Orsolyától annyit alsó hangon elvártam volna, hogy nagy nyilvánosság előtt kijelentsék: főigazgató asszony, nincs igazad. Ha pedig az igazság teljes kifejtésére törekedtek volna: Mari, te nem történész vagy, hanem propagandista. Ideidézem még a világtörténet legnagyobb illuminációját, amelyet egy Saulus nevű zsidó férfi élt át a damaszkuszi úton: a nagy fényesség formájában megjelenő Jézus hatására három napra megvakult, és három napig nem evett, nem ivott. Nem látom se Navracsicson, se Ferencz Orsolyán a transzcendenciával való találkozás nyomait, pedig az kellene, hogy az ő illuminációjukat hitelesnek lehessen tartani. A megvilágosodás az ő esetükben egészen más tőről fakad. Jól látják mindazt, ami ez év április 12-én történt, meg az azt követő három hónap eseményeit is. El kellene ismerniük, hogy mi vezetett idáig. Babits segít: „Ajkaidon kopott szó lett a szabadság! / s szíved zsarnok volt, öklöd rossz kalapács.” Ha Navracsicsék elítélnék a Fidesz-érában elkövetett szabad rablást, az MNB kifosztását, Schmidt Mária abszurd elképzeléseit, a szembefordulást az EU-val, az oroszokhoz és a türk tanácshoz való törleszkedést, a közszféra lerohasztását, a hitvány hírhamisításokat, a civil szféra elleni barbár agressziót, az NKA botrányait, a lombok nélküli lombkoronasétányokat, a csádi missziót, a Tiborcz-féle eszement gazdagodást, akkor szembe kéne köpniük önmagukat. Nem pörölni, félreállni, letörölni csak úgy lehetséges, ha egy hitvány úri lócsiszár jön szembe, és beveri őket sárral. Ha önmagukkal mennek szembe, akkor az erkölcsi és fizikai tisztázás szinte lehetetlen. Van rá egy magyar szó: szerecsenmosdatás. Így nem fog működni az illumináció.