Nyitott vagy zárt?

Ez most azon ritka pillanatok egyike, amikor nem értek egyet egykori kollégám, Domány András megjegyzésével, amelyet Giczy Györggyel készített interjúm kapcsán oszt meg az ÉS olvasóival (Hiányos memória, ÉS, 2026/35., aug. 28.). Mivel Dományt a magyar újságírás egyik legjelentősebb alakjának gondolom, akit szakmai tudása mellett emberi tisztességéért is nagyra tartok, számomra különö­sen fontos a véleménye. Észrevétele, miszerint nem kérdeztem meg Giczyt Csurka Istvánhoz fűződő viszonyáról, teljesen helytálló, de még nagyon sok minden másról sem kérdeztem őt. Domány András azt írja, hogy emléke­ze­tét felfrissítendő megkérdezte a mes­ter­séges intelligenciát is, amely őt megerősítve azt hozta ki, hogy „[a]z 1994-es választások után Csurka István által vezetett MIÉP és a Giczy György vezette KDNP jobbszárnya között időnként tapogatódzások és egyeztetések zajlottak egy egységesebb nemzeti-radikális ellenzéki vagy választási szövetség létrehozásáról. Az, hogy a Giczy-féle vezetés alatt álló Kereszténydemokrata Néppárt némely vonalon nyitni próbált a radikálisabb jobboldal felé, hozzájárult a KDNP akkori súlyos belső megosztottságához.” Én is igénybe vettem a mesterséges intelligencia segítségét, amely számos más dolog mellett Giczynek azt az állítását erősítette meg, hogy ő mindig is elzárkózott a MIÉP által javasolt szövetség elől. Kérdés: vajon akkor ki őrizte eredményesebben a KDNP függetlenségét? Giczy vagy pártja parlamenti frakciójának azon tagjai, akik a KDNP önálló arculatának megvédése érdekében halált megvető bátorsággal átültek a Fideszbe, ahol önfeláldozó szabadságharcuk elismeréseképpen azonnal vezetői stallumokat kaptak?