Hozzászólás

Türelem és irónia címmel jelent meg Csillag István cikke (ÉS, 2026/34., aug. 19.). A szerző nagyon szellemesen felhívja az olvasó figyelmét arra, milyen jövedelemelosztási taposóaknákat kell a Magyar-kormánynak eltávolítania, amelyeket az Orbán-kormányok raktak le 2010 és 2026 között. A cikk lényegével egyetértek, de néhány javaslatát politikailag vállalhatatlannak tartom.

Kezdem a többgyermekes anyák szja-mentességével, amely először csak a legalább négygyermekesekre, aztán a három­gyer­mekesekre, és most évente tíz év emeléssel a kétgyermekesek számára 2029-re általánossá válik. Csillag István ezek visszavonását javasolja. Az szja-mentesség nemzetközileg is egyedülálló intézkedés, és nem véletlen, hogy más országokban nem kísérleteznek ilyen rosszul célzott és drága adókedvezménnyel. Mégis, ha a Tisza-­program vállalta ezeknek a „vívmá­nyok­nak” a megőrzését, akkor nem lehet csak úgy visszavonni. Kompromisszumként azt javaslom, hogy csak a jövőre életbe lépő kedvezményeket vonják vissza, tehát a 40 (majd 50, 60 és végül 70) év fölötti anyák ne kapja­nak szja-mentességet. (Emellett javaslom a bruttó átlagkereset kétszerese fölött egy 20 százalékos sáv bevezetését.)

Folytatom a 13. és a 14. havi nyugdíj vissza­vo­ná­si javaslatával. Lehet azt mondani, hogy ha a dolgozók csak 12 hónapban fizetnek nyugdíjjárulékot, akkor csak 12 havi nyugdíjat lehet kifizetni. Már elég nagy a nyugdíjkassza hiánya, és még nagyobb lenne, ha a munkáltatói egészségügyi járulék nem lenne aránytalanul kisebb a munkáltatói nyugdíjjáruléknál. De a Tisza-programban szerepelt a két extra havi nyugdíj megőrzése. Egyébként más országokban (Ausztriában, Lengyelországban és Szlovákiában) is van többletnyugdíj, és ezek az országok ettől még nem mennek csődbe. Viszont Ausztriában eleve 14 részre osztják el a 12 havi befizetést. Lengyelországban a 13. havi nyugdíj mindenki számára azonos összegű, a 14. havi erősen degresszív, azaz minél nagyobb a 12 havi nyugdíj, annál kisebb a 14. havi. Szlovákiában nincs 14. havi nyugdíj, de a 13. havi nyugdíj erősen degresszív. Miért nem követjük őket, és legalább a csak most beúszó 14. havi nyugdíjat tegyük degresszívvé? Remélem, legalább 2027-ben megvalósul egy hasonló ígéret: a 120 ezer forint alatti (saját jogú) nyugdíjak 120 ezerre emelésével a legkisebb nyugdíjak tulajdonosai lélegzethez jutnának.

Ha már tollat ragadtam, nem tehetem meg, hogy hallgatok a Tisza-program egyik könnyelmű javaslatáról, a Férfiak40 mérlegeléséről. Akárcsak ikertestvére, a 2011 óta létező Nők40, nemcsak pazarló, de méltánytalan is lenne. Ha a kifizetett járadékok mellett a kieső járulékokat is figyelembe vesszük, akkor mindkét program költsége a teljes nyugdíjkiadás 10–10 százalékát is elérheti. Nem lehetne inkább a Nők40-et fokozatosan Nők43-má alakítani, és párhuzamosan bevezetni a csökkentett nagyságú, előrehozott nyugdíjat? Rövid távon ez is drága, de legalább hatékony és méltányos.

(A szerző állítólagos Tisza-szakértő)