Hiányos memória

„...próbáltam önálló pártként vinni a KDNP-t, ezért nem léptünk be a Fidesz által szorgalmazott Magyar Polgári Szövetségbe. (...) Mert voltak és vannak olyan helyzetek a magyar történelemben, amikor az embernek akkor is rá kell feküdnie a sínekre, ha tudja, hogy a vonat áthalad rajta. Át is haladt: a ’98-as választásokon a KDNP nem került be a parlementbe” – mondta Giczy György, a Kereszténydemokrata Néppárt egykori (1995–2001) elnöke J. Győri Lászlónak (ÉS, 2026/32., aug. 7.). Én másra emlékszem. Arra, hogy Giczy az akkori kampányban többször együtt lépett fel Csurka Istvánnal, az akkor már és még parlamenten kívüli MIÉP elnökével. Isépy Tamás és más kereszténydemokraták egyebek közt ezt kifogásolva léptek ki.

Mivel a memóriám csalóka lehet, beírtam a keresőbe ezt: „Giczy – Csurka”. A MI ezt hozta ki: „Az 1994-es választások után Csurka István által vezetett MIÉP és a Giczy György vezette KDNP jobbszárnya között időnként tapogatódzások és egyeztetések zajlottak egy egységesebb nemzeti-radikális ellenzéki vagy választási szövetség létrehozásáról. Az, hogy a Giczy-féle vezetés alatt álló Kereszténydemokrata Néppárt némely vonalon nyitni próbált a radikálisabb jobboldal felé, hozzájárult a KDNP akkori súlyos belső megosztottságához.”

Szóval jól emlékszem? Amikor Giczy az utóbbi években újra felbukkant publicistaként, ezek szerint jogosan hiányoltam valamilyen magyarázatot a csaknem harminc évvel ezelőtti magatartására. Mivel kérdést nem kapott erről, ezt most az ÉS-interjúban sem adta meg.