Szájremegések

Ady Endre esztergomi születésű barátja, Révész Béla írja egy helyen a költőóriásról, hogy ha előtte más költőt dicsértek, szája széle idegesen megremegett. Ez jutott eszembe az utóbbi lapszámokban felmelegített Gerő–Romsics-vitáról, amihez az egyik fél már nem tud hozzászólni, a másiknak meg – nagyon helyesen – nem éri el az ingerküszöbét.

Nemrég Kosáry Domokos és a zsidóság címen jelent meg írásom (ÉS, 2026/20., máj. 15.), amit Romsics Ignác Kosáry-monográfiája inspirált. Gyakorlatilag egy szempont alapján szemléztem a könyvet, hogy végigkísérjem az akadémiai elnök viszonyulását hosszú életében a zsidósághoz, helyenként kiegészítve saját megfontolásokkal. E cikk megírása alapján állíthatom, hogy Romsics a legkorrektebb történészként járt el a témával kapcsolatban. Az objektív adatok, tények birtokában bemutatta Kosáry életének és életművének e korántsem meghatározó, de természetesen figyelemre méltó szegmensét (különben nem írtam volna meg a cikket). Romsics az elemzésben távolságtartó, de nem bántóan, és kerüli a téma kapcsán mindenkor felbukkanó moralizálást. Véleményem szerint ez így teljesen rendben lévő dolog.

Gerő András pályafutásának a vége számomra is okoz fejtörést, ugyanis laza liberalizmusáról nem képzeltük volna, hogy beleájul a NER-nyoszolyába. Mert egyfelől rendkívül szórakoztató történelmet tudott írni, másfelől nagyon komolyat. Halála előtti, utolsó kötetének a címe sokatmondó: Liberális látószög. Ennek utolsó tanulmányában az Amerikából induló genderkultúra, politikai reprezentáció/meritokrácia, faji igazságosság, az emberi érzékenység eltúlzott tiszteletének kultuszát teszi elemzése tárgyává, amelyek szerinte nem egyeztethetők össze a klasszikus liberalizmus elveivel. Az elemzés valamelyest érthetőbbé teszi kései pálfordulását. Ezzel együtt is a kötet kiállás és tanúságtétel a XIX. századi magyar liberalizmus eszményei mellett. Azt már tényleg csak halkan jegyzem meg, hogy a magyar holokausztot a legtalálóbban ő helyezte el történelmünkben a „belső Trianon” fogalom megalkotásával. Amivel a „két Trianont” azonos szintre emelte a nemzeti emlékezetben.

Gerőt és Romsicsot is érdekes és érdemes olvasni. Vitájukat úgy kezelem, mint Ady szájremegését.