Ki mit művel?

Szaporodnak az események, és bár sokunkban változatlan a bizalom az új kormányban, hiszen éles emlékeink vannak, mi mindent művelt az elődje, vannak fejlemények, amik nemcsak a nagyközönség értetlenségébe ütköznek, de még a jól értesültek számára sem könnyen megmagyarázhatóak.

Kekva-forduló

A múlt hét végén egy ügyben már állást foglalt az Alkotmánybíróság: elutasította a Fidesz beadványát a kekvák ügyében, tehát mind a „parazita”, mind az egyetemi kekvák felszámolhatóak.1 Az eset iróniája, hogy a Fidesz a saját csapdájába esett, mert az indoklás formai okokra hivatkozik – ahogy azt éppen a Fidesz egy korábbi alkotmánymódosítása bevezette, amivel kizárták, hogy tartalmi kérdéseket is vizsgálhasson az AB. Emlékezzünk arra, hogy Orbánék azért cikkelyezték be „sarkalatos”, vagyis kétharmados törvényekkel ezeket a gazdasági, kulturális vagy oktatási jellegű alapítványokat, hogy egy későbbi választási vereség után se lehessen hozzájuk nyúlni, hiszen egyik első aktusukként a választási törvényt változtatták meg úgy, hogy csak egyetlen nagy pártnak lehetett (elsöprő) győzelmi esélye. Hát itt is saját maguknak ásták a vermet, mint idén szerencsére kiderült.

Az AB-döntés után hátradőlhet az illetékes minisztérium, az OGYM, ahová a felsőoktatás is tartozik, mert továbbhaladhat a nyáron elindított rapid kekva-felszámolás. Csakhogy hiába értünk egyet a szándékkal, ha a megvalósítás során oly sok probléma merül fel, és ez kétségbe vonja, valóban arra törekszik-e az OGYM, amiben a kekvák eddigi kritikusai reménykedtek. Már korábban is írtam róla, hogy nem világos, milyen elvek szerint és milyen sorrendben zajlik le az egy évre kinevezendő kuratóriumok létrehozása. Most a kérdés második felére választ kaptunk: először az OGYM szűrte a pályázókat, aztán a szenátusoknak kellett sorrendbe állítaniuk az öt felterjesztendő kurátorjelöltet.

Jóllehet a szenátusi döntéseken túl vagyunk, alig pár egyetem eredményei jelentek meg a nyilvánosságban, az AI segítségével végzett felmérésem szerint mindössze háromé: Pécs, Sopron és Szeged.2 Persze informálisan jóval többről lehet tudni, sőt olyan ismeretek is terjednek, hogy hol kiket zárt ki az OGYM, bár olyanok nem, hogy miért. Utóbbi kérdésben a legilletékesebbnek, Katz Sándor államtitkárnak kellene nyilatkoznia, azonban ő mintha eltűnt volna a nyilvánosság szeme elől: kinevezése óta csak néhány közös fényképen látható, miközben a teljes kormány, a miniszterelnökkel az élén lényegében a Facebookra költözött, beleértve Lannert Judit minisztert is, aki viszont a felsőoktatásról egyáltalán nem posztol.

Különösen feltűnő ez a társintézménnyel, a Tudományos és Technológiai Minisztériummal (TTM) összevetve, amelynek a vezetői szinte felszántják a terepet, annyi mindenkivel konzultálnak idejüket nem kímélve. Nincs tudomásunk róla, hogy például az államinak meghagyott „áldozat egyetemek” oktatóival, hallgatóival találkozott-e az elmúlt hónapokban, és biztatta-e őket végre egy pozitív jövőképpel annyi szenvedés után. Ami azért is különös, mert Katz maga is az ELTE-n volt professzor, sőt pályázott a rektori címre is.3

A kekvák lecserélése ügyében most azért lenne fontos a kiállása, mert a meg nem erősített hírek szerint a pályázók közül az OGYM olyanokat zárt ki, akikről tudni lehet, hogy a NER és az alapítványosodás határozott ellenfelei voltak. Pécsről például azt hallani, hogy a parlamentben mindig kritikusan felszólaló Mellár Tamást húzták ki a pályázók közül, de Szegeden is voltak hasonló meglepetések (lásd az előző jegyzetet).

A legnagyobb csalódás azonban a Színház- és Filmművészeti Egyetem informálisan körözött listáját fogadta. Itt ugyanis a több mint harminc pályázóból az alábbiak nem nyerték el az OGYM bizalmát: Csáki Judit színikritikus, Gáspár Máté igazgató, Király Júlia közgazdász, Kulcsár Viktória színész, Török András kulturális menedzser. Más NER-kritikusok azért maradtak az SZFE szenátusa elé került listán, de közülük az egyetlen Upor László, vagyis az utolsó legitim rektor kivételével senkit sem szavaztak meg.4 Hangsúlyozom: az SZFE emblematikus helyszíne volt a Fidesz kulturális térfoglalásának, és az új kulturális és felsőoktatási kormányzatnak elsősorban itt kell (kellett volna?) példát mutatnia, hogy az a korszak lezárult.

Sajnálattal nyugtázom, hogy igazam volt: az egyetemi testületeket előbb újra kellett volna választani, mert a szenátusok többnyire a hozzájuk közel álló jelölteket rangsorolták az esélyes helyekre, egy-egy olyan személlyel kiegészítve, akiket az új kormány feltételezett szája íze szerint választottak, jól felfogva saját túlélési esélyeiket. Az ismeretessé vált listák közül talán egyedül Szegedé lóg ki a sorból, mert itt a közvélemény megelégedetten nyugtázta az öt „nyertes” többségét: Kondorosi Éva biológus, akadémikus, Nagy Endre József, a Pick korábbi vezérigazgatója, Szajbély Mihály irodalomtörténész, Szomora Zsolt büntetőjogász, Vécsei László neurológus, akadémikus.

Kérdés, lesz-e további változás a végleges névsorokban: remélhetőleg nem csupán egy névtelen közlemény jelenik meg, hanem minimum az államtitkár személyes indoklását is hallani fogjuk, mire a lap megjelenik.

Hol kutassunk?

A kérdés arra irányul, hogy milyen szervezetben működjön a kutatóhálózat, amelynek jelenlegi rémnevét, a Hun-Ren-t már mindenki csak egy grimasz kíséretében tudja kimondani, és várva várja a napot, amikor emlékezetében mélyen eltemetheti. De most arról van szó, hogy – bárhogy hívjuk is majd – egy sajátos (sui generis) magánszervezet marad-e, ahogy Orbán Viktor famulusai megálmodták, vagy beleilleszkedik az európai rendbe, ahol vagy állami, vagy akadémiai hálózatok vannak – az egy Max Planck Társaság kivételével, amelyet ilyenkor úgy hoznak fel követendő példaként, hogy gondosan elfeledkeznek az előzményekről.

Szemben ugyanis velünk, Németország szövetségi állam, méghozzá azért, mert (leegyszerűsítve) bármiféle központi hatalom, intézmény stb. a hitleri időket idézné vissza. Többek között emiatt nincsen egységes német tudományos akadémia, helyette minden szövetségi államban van egy autonóm akadémia. Az előd, a Kaiser-Wilhelm-Gesellschaft pedig állami alapítású, „össznémet” kutatási hálózat volt, melyet a vesztes háború után szintén az államtól független, saját önkormányzattal bíró szervezetté, azaz egyesületté alakítottak át.

Magyarország azonban nem szövetségi állam, hiszen maga akkora, mint egy-egy nagyobb német Land, itt nincs értelme lemásolni a német mintát. Viszont személyes tapasztalataim alapján azt kell mondanom, hogy az Akadémia keretein belül jóval védettebb volt a kutatás, mint – és ezt az elmúlt hét év szépen bizonyítja – azon kívül. Amikor engem, aki évtizedek óta egyetemi oktató voltam, megkísértettek, hogy pályázzam meg egy kutatóintézet igazgatói posztját, a legnagyobb csábítás számomra az volt, hogy az addig rendszeresen elszenvedett költségvetési elvonások, akár a már elnyert pályázati pénzekből is, az MTA védőernyője alatt sokkal kevésbé valószínűek.

Az egyetemeket ugyanis közvetlenül érték a kormányzati intézkedések, míg az MTA egyfajta „pufferként” működött: a pénz nem volt több, de a csapások első körben az MTA központi szervezetéhez érkeztek, és mire legördültek az intézetek szintjére, enyhültek, illetve kompenzálni lehetett őket. Hogy egy eklatáns példát idézzek fel: a „genderszakokat” az egyetemeken a kormány betilthatta, de az ilyen (vagy bármely más) irányú akadémiai kutatásokat soha.5

A TTM által felvázolt szervezet, amelybe a kormány, az Akadémia, a hálózat és az érdekképviselet delegálja a vezetőséget, akár állami, akár akadémiai jellegű lehet, és akkor megfelel az európai standardoknak. De magánszervezetként vagy civil egyesületként nem. És részben óvatosságból, részben a tudományos felügyelet és védelem okán én az MTA alatt látnám a helyén, ahogy azt a múlt heti írásában tudós kollégám, Hunyady György is támogatta (NER-zátonyok az akadémiai szférában, ÉS, 2026/33., aug. 14.).6

Doktorok, kóklerek, filozófusok

A napokban egy régi bili borult ki megint. A Pécsi Tudományegyetem székhelyéről már jó pár éve Szekszárdra költözött Filozófiai Doktori Iskolának (FDI) a viselt dolgai árasztották el a médiát Barcsi Tamás egyetemi docens jóvoltából. Ő ugyanis a PTE vezetéséhez címzett nyílt levélben bemutatta az FDI minősíthetetlen tevékenységét.7 Az események egy része nem ismeretlen az ÉS régi olvasói előtt: jó négy éve magam is írtam róluk, igaz, akkor még nem gyűlt össze ennyi sajátos színvonalú védés.8 Az egyetem szinte azonnal reagált, sőt az országos portálok és média is felkapta a hírt.9

A jegyzetekben megadott forrásokból részletesen kibomlik az FDI képe. Itt most egyetlen rövid részt idézünk a nyílt levélből: „Boros János, Szécsi Gábor és Nemeskéri Zsolt – néhány további törzstag és témavezető etikai szempontból problematikus közreműködése mellett – a nepotizmus szellemében karrier- és kapcsolatépítési célokra használták befolyásukat. A nemhogy filozófiával, de semmiféle tudománnyal behatóan nem foglalkozó, számukra azonban valamiképpen »hasznos« embereket, illetve jó ismerőseiket PhD-ösztöndíjhoz, majd PhD-fokozathoz juttatták. Érdemes kiemelni azt is, hogy néhány blokkosított kurzuson túl, semmiféle érdemi képzést nem nyújtott a DI a hallgatóknak.”

Az internet tudós közönsége felháborodott: hol van a MAB (a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság) ilyenkor? Miért nem tiltotta be ezt a doktori iskolát, kérdezik indignálódva. Nos, a helyzet az – és most remélem, az OGYM és annak felsőoktatási államtitkára is olvassa ezt –, hogy a MAB Doktori Kollégiuma már 2023-ban megvonta az akkreditációt az FDI-től. Csakhogy a felsőoktatási törvényt és mellékleteit úgy módosították korábban, hogy a MAB, amelynek addig valóban volt jogosítványa bezáratni az alkalmatlan doktori iskolákat, csak minősít, de lépnie az adott egyetemnek kell. Tehát aki felelős azért, hogy az FDI továbbra is felvehetett hallgatókat, szervezhetett védéseket és kibocsáthatott doktori diplomákat, az nem más, mint a PTE vezetése.

De még nagyobb a felelőssége az oktatási kormányzatnak, hogy visszaállítsa a MAB jogosítványait – ám mielőtt azt megteszi, alakítsa át a testületet visszatérve a korábbi jelölési rendhez, amelyben nem a minisztérium nevezte ki a MAB tagjainak felét (és csak azért nem többet, mert különben elvesztették volna nemzetközi licencüket).

1 https://telex.hu/belfold/2026/08/14/alkotmanybirosag-fidesz-kekvak-megszuntetese-alaptorveny-modosita; 
https://media.alkotmanybirosag.hu/2026/01/2026_30_alairt.pdf
2  https://pte.hu/hu/hircentrum/kuratoriumi-palyazatokat-rangsorolt-pte-szenatusa; https://www.uni-sopron.hu/a-soproni-egyetem-szenatusa-rangsorolta-a-kuratoriumi-palyazatokat; https://szeged.hu/cikk/szinte-mar-biztos-kik-lesznek-az-szte-kuratorai
3 https://www.es.hu/cikk/2025-02-21/kenesei-istvan/a-zavar-bosege-.html
4 Jóval lapzárta után a HVG közölte az SZFE szenátusa által megválasztottak teljes listáját: https://hvg.hu/kultura/20260817_szfe-szenatus-hatarozat-kiszivargott-freeszfe-rendszervaltas-lannert-judit-sepsi-eniko-szinhaz-es-filmmuveszeti-egyetem-rektor
5 Az más kérdés, hogy mindig voltak vonalas, lojális vagy egyszerűen gyáva vezetők, akik szívesen elébe mentek a kormányzati vagy pártkívánságoknak.
6 https://www.es.hu/cikk/2026-08-14/hunyady-gyorgy/ner-zatonyok-az-akademiai-szferaban.html
7 https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid032pfAedeW5f5M8ogPqHzHYJBnuUM6Gz7ACZQRLJvwZjYX5DfWbDA9ofMVPcxwkpuel&id=100000373658964
8 https://www.es.hu/cikk/2022-01-14/kenesei-istvan/egyetemek-doktorok-filozofusok.html
9 https://www.pecsma.hu/vizsgalja-a-pte-a-filozofia-doktori-iskola-ugyet-oktoberben-a-megszunteteserol-is-donthetnek/
https://telex.hu/belfold/2026/08/11/pte-pecsi-tudomanyegyetem-filozofia-doktori-iskola-fdi-vizsgalat-barcsi-tamas-vad-phd-gyar-fideszes-es-kdnp-s-politikusok