Oz is jú

Mindig érdeklődéssel figyelem Bau­er­ Tamásnak a hazai törvények értelmezésével kapcsolatos, hol kevesebb, hol több sikerrel járó küzdelmét. Most legutóbb Az elnök menesztése című publicisztikájában (2026/32., aug. 7.) azt állítja, hogy a Tisza kétharmaddal nem módosíthatta volna az Alaptörvényt a köztársasági elnök megbízatása megszűnésének eseteivel kapcsolatban (mely esetek egyébként azonosak a köztársasági Alkotmányban felsoroltakkal), mert ez nyilvánvaló visszaélés a kétharmados többséggel. Szerinte „[e]z annál is inkább sajnálatos, mert lett volna olyan lehetőség az Orbán-rendszer tisztségviselői – köztük akár a köztársasági elnök – megbízatásának megszüntetésére, amelynek alkotmányossága nem lenne megkérdőjelezhető”.

Bauer Tamás szerint „[e]z lett volna egy olyan határozat az Országgyűlés első ülésnapján, amely megállapította volna, hogy 2010-től az Orbán-rendszer – a NER – felépítésével felszámolták az 1989–90-ben létrejött demokráciát. Ennek egyszerre volt eszköze és kifejezése az orbáni Alaptörvény, amelyet ezért semmisnek nyilvánítottak volna…”

A szerző szerint tehát az Alaptörvény egyetlenegy passzusának kétharmados törvényi módosítása nyilvánvaló visszaélés, aminek az alkotmányossága megkérdőjelezhető, de összességében az Alaptörvény szimpla, országgyűlési határozatilag történő semmissé nyilvánítása és a köztársasági elnök (és más tisztségviselők) ily módon történő eltávolítása törvényes és helyeselhető.

Szóval most akkor mit is kellett volna tenni, hogy Bauer Tamás számára is elfogadható legyen?

Hát erre mondaná Karinthy Frigyes írásának szereplője, O Lébi Sauer­kraut: ’Adjonütni… oz is jú.”