Naiv

Háborúban a tengerek is hadszíntérré válnak. Ez a közhely Hajdu Nóra dolgozatát olvasva jutott eszembe (Hegemónok, ÉS, 2026/32., aug. 7.), mert a szerző úgy állítja be, mintha ez a Hormuzi-szorosban korunk újdonsága lenne. Már a görög háborúk idején nagy jelentőséggel bírt, hogy az ellenséget megakadályozzák abban, hogy csapataikat vízen szállítsák a csatatérre, a rómaiak a pun hadsereget fél Európa megkerülésére kényszerítették, mert uralták a tengert, Konstantinápoly a történelem leghosszabban tartó impériumát köszönheti flottájának, Velence a felemelkedését, Anglia a gyarmatbirodalmát. Aki a tengerek ura, a világ ura. A szabad hajózás csak addig elv, amíg valakinek nem áll érdekében azt korlátozni. Így volt ez a Szuezi-csatorna esetében, a falklandi háborúban, és így van ez most is. A US Navy bármikor megállítja a tankereket a nyílt tengeren, ha a Hormuzi-szoroson jöttek át. A Perzsa-öböl és a Vörös-tenger feletti ellenőrzésért most ugyanolyan küzdelem folyik, mint 1956-ban a Szuezi-csatornáért. Naiv elképzelés, hogy a szabad hajózás letéteményese az amerikai haditengerészet, az pedig végképp téves, hogy megszűnte a Hormuzi-szorosban az Európai Unió gyengítését szolgálja. Az egyik legnagyobb vesztes Anglia, amely nem tagja az EU-nak, Kína pedig kőolajimportjának majd felét innen szerezte be.