Nem dicsőség, szégyen

PÁRATLAN OLDAL - LXX. évfolyam, 33. szám, 2026. augusztus 14.

Magyarországról több víz folyik ki, mint amennyi beérkezik – verte a mellét a parlamentben az exminiszterelnök. Ezt erényként emlegette, pedig valójában szégyenletes. Minden ország meghatározott mennyiségű vizet köteles a szomszédos országba a folyón keresztül átengedni. Mi ennél többet adtunk, sőt annál is többet, amennyi beérkezett hozzánk. Miből? Az esővízből! Hazánkban hosszú ideje nem fogjuk fel azt a vizet, ami hó és eső formájában isten ajándékaként érkezik. Pedig volna rá igény.

A Kárpát-medencében évente átlagosan 500 mm csapadék hull. Ha kevesebb, akkor aszály van, ha több, elfolyik a szomszédba. Ha a tenyészidőszakban hull, hasznosul, ha télen, akkor nem. Tudjuk: a májusi aranyat ér, vagy amint a régi öregek mondták: „ha Medárd bejön, nincs baj”, még negyven napig is eshet. Ha nem, aszály lesz. Minden agrárius szakember tudja, ha a belvizes terület tavasszal több tízezer hektárra rúg, jó lesz a termés, már ahol nem pusztította ki a víz. Hosszú távon erre a májusi meg Medárd-napi csapadékra nem lehet számítani. Magyarországon minden hat-nyolc évben van egy-két aszályos év. Ezért kellene felfogni az esőt, és tenyészidőszakban, amikor növekednek a növények a földeken, öntözésre használni. Ez azonban nekünk nem megy, hiába éljük át évtizedek óta a víztelenséget.

Mindig csak a nagy szavak hangzottak el az ország vezetői szájából: most már aztán tényleg megoldjuk a vízgazdálkodás kérdését, már készülnek is a tervek. Pénz lesz rá! Aztán nem lett. Pedig ha igen, el lehetett volna kerülni azt, ami 2026 nyarán történt.

A „miért nem lett”-re egy példa. Jó néhány évvel ezelőtt halastó-tulajdonosok elhatározták, segítenek a gazdáknak. Felajánlották, télen nagyobb mennyiségű vizet tartalékolnak, és azt, amikor kell, a mezőgazdaság öntözésre használhatja fel. Két kérésük volt: a nagyobb vízmennyiség és a szél által a tó széle sérül, tegye rendbe tavasszal a vízügy. A másik: ingyen jussanak hozzá a gazdák. Az egész azért esett kútba, mert a döntéshozók nem járultak hozzá, hogy a felhasználó ingyen kapja a vizet. Aki vízhez jut, fizessen érte! Akkor is, ha a természet ajándéka az. Helye volt annak a pénznek, máshol. Szegény ember vízzel főz. Lassan már azzal sem.

A szerző további cikkei

LXX. évfolyam, 12. szám, 2026. március 20.
LXVIII. évfolyam, 3. szám, 2024. január 19.
LXVII. évfolyam, 51–52. szám, 2023. december 21.
Élet és Irodalom 2026