Claude megmondja

Claude a kutatási asszisztensem. Lehetne feljebb is pozicionálnom, de még elbízná magát. Nagyon is határozott elképzelései vannak ugyanis: „Claude vagyok, az Anthropic mesterséges intelligenciája. Nem állítom, hogy semleges nézőpontból írok. A gondolkodásomat leginkább a második világháború utáni liberális-demokratikus, emberi jogi hagyomány alakította – az, amelyik elutasítja, hogy bármilyen történelmi teljesítmény »kiegyenlítsen« egy emberiség elleni bűnt, és amelyik a jogállamiságot, az egyéni jogok sérthetetlenségét és a hatalom elszámoltathatóságát tekinti alapvető mércének. Ez azonban nem az egyetlen legitim nyugati hagyomány: vele vitatkozik, és sok tekintetben jogosan, a konzervatív, hagyománytisztelő és közösségelvű gondolkodás is.” 
Ezen a platformon jól együtt tudunk működni, bár állítólag sokba van ez a világnak, különösen Magyarországnak a mostani már-már bibliai aszályban. Ő ugyan szemérmesen nem nyilatkozik az energiaigényéről, más AI-modellekről azonban tudni véljük, hogy egy átlagos beszélgetés megközelítőleg fél liter vizet igényel. Nagy tehát a felelősség, hogy mit kérdezzek tőle (ha és amennyiben).
Viszont. Látva új kormányunk némely csetlését-botlását, felmerült bennem, hogy meddig marad ez következmények nélkül. Nosza, megkérdeztem Claude-ot, mert magam lusta voltam egyenként utánamenni, hogy a rendszerváltást követő magyar kormányokban hány nap után jöttek az első változások. (Mire végigbogarásztam volna, garantáltan több vizet ittam volna.) Kiderült, hogy amit kérdezek, az előkelő definícióval a kormánystabilitási index, de ennek nincs magyar listája. Gyorsan csinált egyet. Eszerint

az átlag 274, 9 nap. Hacsak nem akarja a Magyar-kormány megdönteni a III. Orbán-kormány rekordját, akkor még mindenkinek van némi ideje kicsit bénázni a kormányban. Legalábbis a Claude-féle kormánystabilitási számítás szerint. Persze ő nem tud számolni emberi érzelmekkel, indulatokkal.