Borisz for President!

„Február 20-án megindult az első keresztes menet a novogyevicsi kolostorba. A pátriárka és a főpapok vezetésével a városi nép sokasága térdre borulva kérlelte Boriszt, hogy fogadja el a cári koronát. Borisz azonban nemet mondott. Erre a pátriárka a teljes egyházi apparátust mozgósította: megnyittatta a főváros valamennyi templomának kapuit, rendkívüli éjjeli istentiszteleteket tartatott, és reggel kiszolgáltatta az összes szent ereklyét. Ezekkel felszerelkezve másnap elindult a második keresztes menet. Ezúttal végeláthatatlan sorokban vonultak az emberek a kolostorhoz, ahol felettébb érdekes jelenetek játszódtak le. Míg folyt a tárgyalás Borisszal és Irinával – s a küldöttség vezetői azzal »fenyegetőztek«, hogy bezárják a templomokat és a bojár duma beszünteti tevékenységét, ha Borisz nem fogadja el a koronát –, addig a tömeg hisztérikus zokogása és jajveszékelése adta a háttérzajt s egyben érveik nyomatékét. Végül Borisz megjelent az összegyűlt sokadalom előtt, s egy kendővel a nyakában érzékletesen jelezte, hogy inkább a halál, mint a korona. A tömeg kétségbeesése ekkor a tetőpontjára hágott, de mielőtt a világfájdalmat apatikus közöny válthatta volna fel, Godunov mégis beleegyezését adta… A rossz nyelvek szerint ugyan Borisz (…) fizetett elősírókat és előkiáltozókat alkalmazott, de még ez sem kisebbítheti a mesterségesen keltett tömeghisztéria jelentőségét az események alakulásában.” (Szvák Gyula: Borisz Godunov életpályája, in: Világosság, 1980/4., 238–9.).

Casting a középkorban. Mutatis mutandis.