Felszabadulás után

Egyre többen emlegetik felszabadulásként a Tisza diadalát, sőt vannak, akik április 12-ét egyfajta emléknappá kívánják kinevezni a választási győzelem tiszteletére, és ezért petíciót indítottak, valamint az Országgyűléshez fordultak, de akkor is csekély esélyt adok a kezdeményezésnek, ha ez a fordulat valóban a felszabadulás érzetét keltette sokunkban, akik akár a kezdetektől, akár csak az utolsó évben, években tapasztalták meg egyre szűkülő szabadságukat. Az persze nem várható, hogy a Fidesz uralma előtti viszonyok visszaállítását célozná meg a Magyar Péter körül felállott szakértői kormány, de a minket érdeklő, tágabb értelemben vett „akadémiai szférában” nincs nagyon sok választási lehetőség, tehát ezeket kell felmérnünk, ha az itt bekövetkező átalakulásokra figyelünk.

R.I.P. kekva

A rokonszenvesen oktatási és gyermekügyinek nevezett minisztérium (OGYM) vadonatúj felsőoktatási stábbal állt fel: államtitkáruk Katz Sándor fizikus akadémikus, az ELTE professzora, a helyettes államtitkárokat reszortok szerint még nem sorolták fel, és ne is keressük az OGYM honlapján, amely egyelőre csak Lannert Judit miniszter képmását és életrajzát tartalmazza, de gyanakodhatunk, hogy a felsőoktatásért Kőfalusi Eszter is felel majd, mert jogászként korábban a MAB főigazgató-helyettese volt.1 Engem még a „békeidőkben”, amikor a Collegium Budapest teljes elánnal működött az azóta az MNB hírhedett alapítványai egyikének birtokává lett régi budai városházában a Mátyás-templommal átellenben, szóval még 2002-ben Kondor Imre fizikus, a ColBud akkori rektora világosított fel, milyen jól teljesítenek a fizikusok minden szervezet és különösen azok pénzügyi gondjainak kezelésében, mert – röviden összefoglalva szavait – könnyen tudják képletekre váltani a mások számára nehezen megoldható problémákat. És valóban, azóta több fizikus esetében is megtapasztaltam, hogy a nagy szervezeteket biztos kézzel és világos koncepciókkal irányítják (bár az azokat működtető embereket nem mindig).

A kormány sokunk örömére első lépései között valósította meg a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok, a kekvák felszámolását nagyrészt arra hivatkozva, amit itt már kezdettől fogva hangsúlyoztunk, miszerint „a közérdekű vagyonkezelő alapítványok úgy működtek, mintha magánalapítványok lennének, miközben állami vagyont kezeltek, és sokszor politikai motivációjú vagy jellegű tevékenységet végeztek”.2 De nemcsak állami vagyont kezeltek, hanem úgy voltak magánjellegű alapítványok, hogy az állam tartotta el őket. (Mondhatnánk, a Corvinus kivételével, de közvetve azt is, hiszen állami tulajdonú részvényekkel látták el.) Igazítsuk helyre Hankó exminiszter „tévedését” is, aki szerint az ingatlanvagyon formálisan az egyetemek tulajdonába került, miközben azokat csak a kuratóriumok hozzájárulásával kezelhették, adhatták bérbe vagy ruházhatták másra.3 A Neumann és az Óbudai Egyetem laza gazdálkodása után a legfrissebb példa Merkely Béla többszörös családi érintettsége a Semmelweis Egyetem gazdálkodási ügyeiben, amit a Telex tárt fel.4

Az egyetemi kekvákat a folyó oktatási, kutatási, valamint az ezeket kiegészítő egyéb tevékenységek (klinikum, beruházások, felújítások stb.) veszélyeztetése nélkül nem lehet olyan gyorsan felszámolni, mint a (nevezzük így) egyéb parazita alapítványokat, amelyek az állam, vagyis a polgárok pénzén élősködve ellenőrizhetetlen célokra költöttek tíz- és százmilliárdokat, például a Mathias Corvinus Collegium a brüsszeli belvárosi székházának megvásárlására és az MCC ottani nyúlványának fenntartására, aminek persze semmi köze sem volt a most oly sokszor hangoztatott tehetséggondozáshoz.5

Nem mintha az egyetemi kekvák nem szívták volna a költségvetés vérét, hiszen a 600 milliós alapítási ajándékot az évenkénti 400 millió Ft-os juttatások követték, amiből bőségesen lehetett fizetni a tagok és a felügyelőbizottság havi 1–3 millió Ft közötti honoráriumait. Voltak szerényebb kuratóriumok, amelyek az egyetem hivatalait vették igénybe működésükhöz, mások viszont önálló szervezetet állítottak fel, további költségekkel megterhelve az egyetemet. És alig volt olyan kekva, amely közzétette volna a kuratóriumuk üléseiről készült jegyzőkönyveket, mondhatjuk, Orbán Viktor példáját követve, aki már 1998-as első kormányának ülésein is betiltotta a jegyzőkönyvezést.

Az OGYM a napokban nekilátott feladni az utolsó kenetet a kekváknak. Július 3-án, kéthetes határidővel kértek pályázatokat azoktól, akik a kekva-egyetemek alapítványait felszámoló ideiglenes, gyakorlatilag egyéves élettartamú kuratóriumok tagjai kívánnak lenni. A kiírás egyértelműen meghatározza, hogy az alapítvány megszüntetése után ki kell dolgozniuk az egyetem új működési struktúrába való átvezetését.6 Számos észszerű összeférhetetlenségi feltétel van felsorolva, viszont érdekes módon nemhogy nem szerepel az, hogy a jelentkező ne legyen az adott egyetem alkalmazásában, de külön megemlítik, hogy ha szenátusi tag lenne, akkor erről le kell mondania. Ez már csak azért is feltűnő megkötés, mert az elbírálás folyamatában az adott egyetem szenátusának joga rangsorolni a beérkezett pályázatokat.

A Magyar Hang vette észre, hogy az egyik összeférhetetlenségi feltétel, amely a köztársasági elnök általi kinevezetteket érinti, legalább a rektorokat kizárja a lehetséges tagok közül, amire ironikus módon „Lex Merkelyként” hivatkozik, pedig más rektorok is vannak a mai tagok között, akik egyébként en bloc ki vannak tiltva az átmeneti testületekből.7 Végre! – sóhajthatnánk fel látva a „rektor-szabályt”, hiszen a kezdetektől fogva kifogásoltuk a kekva-törvénynek azt az engedményét, hogy a hivatalban lévő rektorok a saját munkáltatójukként működő kuratóriumokban részt vegyenek, ráadásul közülük is csak néhány kivételezett. De elégedettek még így sem lehetünk.

Ugyanis ha az adott egyetem egy vagy több szenátusi tagjának lenne kedve jelentkezni, akkor a saját szenátusi társai feltehetőleg őt, illetve őket fogják előrébb helyezni a pályázók között. Márpedig feltéve, hogy a kekva-kuratóriumokkal a szenátusoknak többnyire olyan modus vivendit építettek ki, amellyel mindkét fél meg volt elégedve, aligha lehet radikális változtatásokra számítani az ilyen tagokkal létrehozott átmeneti kuratóriumoktól. Ehhez további adalék az a szóbeszéd, hogy az OGYM nem kívánja majd felülbírálni a szenátusok által elfogadott rangsorolást.

Arról nem is beszélve, amit már e lapban korábban is megemlítettem, hogy az elmúlt években számos egyetem olyan „kekva-konform” szenátusokat alakított ki, amelyekben nem egy helyen többségben voltak a hivatalból delegált tagok, és még ha voltak is választott tagok, azokat a NER-hez idomult felső vezetők ajánlották megválasztani. Mi másnak tudjuk be azt a szavazást, amely során a Corvinus szenátusa elvetette egyik tagjuk indítványát, amely a kuratóriumuk lemondásra való felszólítását célozta?8 Meggyőződésem, hogy az ideiglenes kuratóriumoknak mindenekelőtt alulról felfelé új választásokat kell elrendelniük, melyek során mindazok szóhoz, sőt vezetői pozícióhoz vagy választott testületi tagsághoz juthatnak, akik idáig nem kívántak egy számukra elfogadhatatlan egyetemi környezetben sziszifuszi harcokat folytatni. A jelen szenátusoktól pedig aligha lehet elvárni, hogy az ilyen megújulást pártoló pályázókat helyezzék a rangsor élére.

Képzeljük el elrettentő példaként a Színház- és Filmművészeti Egyetemnek az eddigi törvényi szabályozásnak megfelelően megválasztott szenátusát mindazokkal, akik Vidnyánszky Attila kuratóriumi elnöksége alatt szívesen szolgáltak. Vajon most tényleg megszavaznák maguk közül vagy akár kívülről azokat, akik horribile dictu megszüntetik az alapítványukat és kialakítják az új működési feltételeket? Bárhogy történjék is, ez az abszurd színjáték legalább illene az SZFE portfóliójához…

A szupertanárképzés vége

Jelentőségénél csekélyebb visszhangot keltett az a hír, hogy a jelenlegi diákok jogait nem sértő intézkedéssel az OGYM befejezettnek nyilvánította az NKE Nemeskürty István Tanárképző Karán tavaly indított programokat, amelyek mind finanszírozásukban, mind más körülményeikben elkülönültek a többi egyetem hasonló tevékenységétől. A jó két éve elfogadott jogszabályt az ÉS-ben részletesen tárgyaltam felsorolva az indokolatlan kivételeket, amelyekkel körülbástyázták Orbán Balázs, az MCC és az NKE urának elmeszüleményét.9 Többek között felmentették a képzést az előzetes akkreditációs vizsgálat alól, oktatóikat a másodállás engedélyeztetése alól, saját képzési követelményeket írhattak elő, minden más intézménnyel szemben itt a képzés ideje nem számít bele a diákok előéletébe, tehát tandíjmentesen újabb diplomát szerezhetnek, a tanári mellé bölcsészdiplomát is kaphatnak minden külön kurzusterhelés nélkül, kedvezményes kollégiumi elhelyezést stb., stb.

Mindez együtt az MCC Kárpát-medencére kiterjesztett tehetséggondozási programjával baljós felidézése a Rákosi-korszak kis volumenű, majd 1956-tal lezárt kádernevelő intézményének, a Gorkij Iskolának, amely hasonló előnyöket nyújtva próbált rendszerkonform fiatalokat kinevelni a jövőnek. És hogy a már aktív oktatók se menekülhessenek, a tanártovábbképzés kizárólagos felelősének is az NKE-t tették meg, ráadásul a Széchenyi-díjjal kidekorált Takaró Mihály eszmei felügyelete alatt – ami nem akadályozta meg őt abban, hogy végiglátogassa a nagyobb vidéki egyetemeket önjelölt cenzorként számonkérve az ottani tananyagok tartalmát.

Nos, ennek vet véget az új kormány, de a már ott tanuló diákokat megkíméli attól, hogy iskolát váltsanak, mert felmenő rendben szűnik meg ez a Fidesz oktatáspolitikájára oly jellemző kitüremkedés. Ezzel pedig már temethetjük is a Fidesz által megálmodott „tanári hivatásrend” gondolatát – és vele együtt az általuk elképzelt „rendies társadalmat”.

Hányféle kutatóhálózat?

A kezdeti megnyugtató nyilatkozatokat, miszerint az egykori akadémiai kutatóhálózat (KH) visszakerül az MTA alá, az elmúlt hetekben egyfajta elbizonytalanodás váltotta fel. Ez részben annak tudható be, hogy a június 11-i háromoldalú tanácskozás óta, amelyen a Tudományos és Technológiai Minisztérium (TTM) és az MTA vezetői, valamint a KH főigazgatói vettek részt (de a Hun-Ren vezetői nem),10 azaz jó egy hónapig teljes hírzárlat volt a KH sorsát tekintve, így „utolsó postaként” csupán a miniszterelnöknek az MTA közgyűlésén elmondott szavait morzsolgathattuk, miszerint a KH visszakerül az Akadémia keretei közé.

Az ELTE-re tavaly áthelyezett négy központ már szeptember elejére szerette volna lezárni a folyamatot, a Hun-Ren alatt maradt tizenöt intézmény pedig nem tudott megegyezni, milyen gazdasági formában folytassa majd az MTA felügyelete alatt. Az a fura helyzet rajzolódott ki, hogy míg a „négyek” költségvetési formában, a többiek vagy közjogi, vagy magánjogi, de önálló gazdasági szervezetként kívánták folytatni tevékenységüket. Az is szóba került, hogy előbb a négyeket visszahelyezik az állami felügyelet alá vont Hun-Ren-be, és csak azután, egységes szervezetként telepítik át az egész KH-t az MTA-hoz. Közben további gondot jelentett, hogy a Hun-Ren két vezetője, Gulyás Balázs elnök és Jakab Roland vezérigazgató ismételt kérésre sem volt hajlandó lemondani. A rossz nyelvek (értsd: ellenőrizhetetlen hírek) szerint azért, mert a korábbi havi 10 milliós jövedelmük januárban 15 millióra emelkedett, illetve mert munkaszerződésük többévi fizetésüket helyezte kilátásba, ha megegyezés híján mondanak fel nekik. Engem már tavaly szeptember óta, amikor egy véletlenül megtalált Excel-tábla révén közölhettük a két vezető minden elképzelést felülmúló havi 10 milliós fizetését, foglalkoztat a gondolat, hogy vajon ezek az elképesztő, többszörös kormányfői fizetések és búcsúpénzek nem esnek-e a jó erkölcsbe ütköző szerződések fogalma alá.11 Mert ha igen, ez kellő felhatalmazást adhatna a TTM-nek, hogy rövid úton felmondja őket.

A TTM elszánt, hogy a KH jövője az Akadémiához kötődik, de egyelőre nincsen egyetértés a gazdasági szerkezet vonatkozásában. A négyek teljes egységben ragaszkodnak ahhoz, hogy továbbra is költségvetési szervek maradjanak sok érvvel megtámogatva álláspontjukat, például hogy az MTA is az, hogy túlnyomórészt közpénzből működnek és nem profitot termelnek, hogy így is megvalósul a teljes önállóságuk, valamint hogy nagyobb támogatási részesedéshez juthatnak az EU-pályázatokból. A Hun-Ren-ben maradt rész-KH tudtommal háromfelé oszlik e tekintetben: némelyikük csatlakozna a négyekhez, mások magánjogi, ismét mások közjogi gazdálkodó szervezetként folytatnák. Jóllehet az MTA már kész volt akár többféle megoldást is kezelni, a TTM ragaszkodni látszott lényegében a Hun-Ren alatti gazdasági szervezet megtartásához.

E tekintetben jókor érkezett Katona Tamás egykori pénzügyi államtitkár alapos elemzése és javaslata. Legfontosabb mondandója a következő idézetekkel adható vissza: „Jelenleg az egyetemek és a kutatóintézetek döntő hányadának bevételei legalább 90%-ban a központi költségvetésből származnak. (…) [A] magyar gyakorlatban nem várható, hogy – néhány kivételtől eltekintve – az egyetemek és a kutatóintézetek jelentős hányadban önfinanszírozók legyenek. (…) [A]míg e feladatok ellátása során a költségvetés finanszírozási dominanciája fennáll, addig az államháztartási szabályozás elveitől (…) nem lehet elszakadni. (…) Tehát az a természetes elvárás, hogy az állam nyújtson hosszabb távra stabil finanszírozást a felsőoktatásnak és a tudományos kutatásnak – nem valósulhat meg az államháztartási kereteken kívül.”12

A napokban végre újabb egyeztetésre került sor az MTA vezetői és a TTM, azaz Horváth Péter államtitkár, a Szegedi Biológiai Központ korábbi igazgatója, Kubinyi Enikő helyettes államtitkár, az ELTE etológiaprofesszora között.13 Biztató, hogy a társadalmi egyeztetéseket követően október végére ismét az MTA rendelkezik majd az alapítói joggal az egységes KH fölött. Kevésbé megnyugtató azonban, hogy a közös közlemény szerint „az új rendszer sajátos jogállású formában működik majd”, azaz (az ELTE-re száműzöttekre is érvényesítve) lényegében megtartja a jelenlegi nonprofit magáncégjelleget, de remélhetőleg a TTM e tekintetben még meggyőzhető. Különösen, ha az eddigi alapítványi egyetemek is újra állami felügyelet alá tartoznak majd. A három érintett oldal közül kettő már megegyezett, de fontos lenne, hogy a harmadik felet, a KH tagjait is kielégítő megoldás szülessen.

Mindenesetre az olyan vészjósló forgatókönyvek, mint hogy a négyeket előbb „visszacsukják” a Hun-Ren-be, vagy az egész KH előbb állami kézbe kerül, és csak utána az MTA-hoz, már nincsenek napirenden. Ezzel ugyanis újabb köröket kellett volna futniuk az intézeteknek az alapító okirataikkal, meghiúsítva például az aktuális EU-pályázatok beadását.

A felszabadulás maga nem oldja meg minden gondunkat, de lehetőséget ad előre nem eldöntött végeredményű, nyílt vitára. Remélhető, hogy ebben vehetünk részt az elkövetkező hónapokban.
 

1 https://eduline.hu/kozoktatas/20260701_helyettes-allamtitkarok-felmentes-kinevezes-ogym-oktatasi-miniszterium
2 https://hvg.hu/gazdasag/20260630_kekva-megszunes-kormany-forgatokonyv-datum
3 „Az állam (…) visszaadta az egyetemeknek az oktatási kutatási ingatlanokat, tulajdonba adta. Nem az alapítványok, az egyetemek, a kutatók, a diákok, az egyetemi közösség, ennek tulajdonosai. Mindezek visszavétele nemcsak a kommunista időket hozná vissza, hanem az autonómia súlyos sérelmét is jelentené” – mondta tavaly szeptemberben Hankó. https://444.hu/2025/09/07/hanko-balazs-az-europai-bizottsag-minden-erejevel-besugokkal-arulokkal-kuzd-a-magyar-egyetemek-ellen
4 https://telex.hu/techtud/2026/07/17/kinavix-merkely-bela-semmelweis-egyetem-merkely-gergo-semmelweis-ttc-nkfih-hanko-balazs-digitalis-avatarok
A cikkre a rektor a Facebookon válaszolt: https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid02ZCXp7VwJMYaKrVxT3vcvg6CeGMDefqJvjGKJixHYaHWfEQUqaQ4KMD3EBoWBk2Dhl&id=100057082764929
5 Ld. a programjaikat: https://brussels.mcc.hu/
6 https://kormany.hu/dokumentumtar/palyazati-felhivas-kekva-k-kuratoriumi-tagsaganak-betoltesere
7 https://hang.hu/belfold/lex-merkelyvel-lat-neki-a-kormany-a-kekva-k-megszuntetesenek-190432
8 https://444.hu/2026/06/17/szuk-tobbseggel-de-leszavazta-a-corvinus-szenatusa-az-egyetemi-kuratorium-lemondatasarol-es-elszamoltatasarol-szolo-nyilatkozatot
9 https://www.es.hu/cikk/2024-05-10/kenesei-istvan/szintet-leptek-.html
10 https://mta.hu/mta_hirei/megkezdodott-a-kutatohalozat-jovojerol-valo-egyeztetes-az-akademian-115474
11 https://www.es.hu/cikk/2025-09-19/kenesei-istvan/valami-arad.html
Az ott hivatkozott Excel-táblát azóta persze eltüntették a honlapról, sőt a „felelősöket” el is bocsátották (vö. a malomtulajdonos kulák szeretőjével à la „A tanú”).
12 https://jog.tk.elte.hu/blog/2026/07/felsooktatas-tudomanyos-kutatas-finanszirozasarol Az Áht. rugalmas alkalmazásáról is sok szó esik a dokumentumban, amelyet szívesen ajánlok a döntéshozók figyelmébe.
13 https://mta.hu/mta_hirei/mar-oktoberben-letrejohet-az-egyseges-magyar-kutatohalozat-az-mta-alatt-a-tudomanyos-es-technologiai-miniszterium-es-a-magyar-tudomanyos-akademia-kozos-sajtokozlemenye-115541