Mi lesz vele?

Jó sorsom úgy hozta, önszántamból elmentem a Karmelita-kolostorba, profi tárlatvezetéssel komplikálva. Minden elismerésem a tervezőknek, kivitelezőknek, kitűnő munkát végeztek a koros épület legutóbbi felújításakor, le a kalapáccsal előttük! A csoportvezető hölgy bűvölt a mondókájával, nagyon ügyesen nem hajlott sem jobbra, sem balra, nehogy valakit politikailag befolyásoljon, esetleg lovat adjon alá. Elsősorban az épület történetéről beszélt, csak másodsorban arról, hogy ez volt a Miniszterelnökség székhelye. De persze bejártunk minden folyosót, termet, szobát, erkélyt. Megszemlélhettük (de nem érinthettük) a kitűnő minőségű asztalokat, székeket, bútorokat, díszítő műtárgyakat. Amikor Orbán Viktor egykori irodájába értünk, megmutatta, hol ült a volt miniszterelnök, aki munka közben kissé oldalra fordulva rálátott a (bűnös) fővárosra. Érdekes, az irodában nem volt asztal. Megkérdeztem, a nagyfőnöknek nem volt íróasztala? A mindent tudó hölgy azt válaszolta, de volt, ám azt az egy tárgyat vitte magával, amikor némi meglepetésre elég sürgősen el kellett hagynia ezt az objektumot, sietve, kapkodva távozott innen a volt miniszterelnök. Elgondolkodtam, vajon mi lehet most vele. Milyen sors vár rá? Sok-sok év után vajon ebben az új világban is megtalálja a helyét? Lehet-e rá számítani bármikor? Meg tud-e állni a saját lábán? Szolgál-e tovább, vagy végleg félreállítják? Megannyi kérdés tolul elő.

Persze, persze, csakis a miatt az íróasztal miatt aggódom.