Erdély, a magasban

Már az 1971-es úgynevezett Kántor–Láng (vagyis a Kántor Lajos és Láng Gusztáv által írt Romániai magyar irodalom 1945–1970) is megkísérli persze az erdélyiséget vagy romániaiságot definiálni, olyan ideológiai kényszerek közepette, amelyek nyilván próbára teszik a szerzők nyelvi képességeit, hiszen miközben a román pártállam nem tűri Erdély regionális sajátosságainak hangsúlyozását, ugyanakkor mindenképpen szorgalmazza a romániai magyar kultúra elválasztását a magyar kultúra egészétől. Ennek ellenére a bevezető írója megtalálja a kompromisszumot, amelybe bele lehet érteni a virtuális haza meglétét. Ugyanis Romániát ,,földrajzi hazaként” határozza meg, ami abban a korban eléggé egyértelmű célzás egy másfajta hazára, és már az is nagy szó, hogy átcsúszott a cenzúrán: „A romániai magyar irodalom idő- és térbeli határait készen kínálja a történelem. Születésének évszáma 1919, földrajzi hazája pedig Románia. Bölcsőhelye, szűkebb pátriája Erdély (mely központi szerepét az irodalom életében mindmáig megőrizte) és a vele szomszédos részek (...)”