Bűnügyek

A Becsületbeli ügy című filmben egy tizedes meg egy közlegény a guantánamói haditengerészeti bázison megrendszabályozás közben megöli azt a bajtársát, aki nem képes megfelelően teljesíteni a feladatokat. A tettesek letartóztatása után a minisztérium három tehetséges jogászt bíz meg a védelemmel, akik nyomozni kezdenek, és ahogy közelednek a megoldáshoz, egyre kérdésesebbé válik a megvádoltak bűnössége. A támaszponton szigorú drill uralkodik, elképzelhetetlen, hogy a pa­ran­cso­kat valaki megszegje. A tisztikar, élén az ezredessel (Jack Nichol­son), egybehangzóan állítja, hogy tilos volt a megfegyelmezés. A védelem munkáját irányító jogász (Tom Cruise)­ drámai tárgyalótermi jelenet­ben állítja szembe egymással az együtt képtelenségnek hangzó két állítást: ha az ezredes megtiltotta a megrendszabályozást, és minden parancsát vakon teljesítik, akkor mi az igazság? A végén Jack Nicholson szinte önkívületi állapotban, ordítva vágja az ügyvéd szemébe: „Hát persze hogy én adtam rá parancsot!” A két vádlottat felmentik, az ezredest letartóztatják.

Harmincnégy évvel a film forgatása után felmerül a kérdés: a Fidesz drilljén belül ki adhatott parancsot az ukrán „aranykonvoj” barbár megtámadására? Van-e annyi bátorság az utcai harcosban, a vezérlő tábornokban, hogy mindenki szemébe vágja: „Hát persze hogy én adtam rá parancsot!”?