Sophie Lukacs zenésszel Fóti Tamás beszélgetett

Sophie Lukacs korajátékos és énekes-dalszerző Budapesten született, kétéves volt, amikor édesapját, Lukács Gergely orvos-kutatót meghívták az Egyesült Államokba, később a montreali McGill Egyetemen kapott professzori állást. Sophie gyerekkora óta nyugati klasszikus zenét tanult, hegedült, de egy véletlen Burkina Fasó-i utazás a húszas évei elején teljesen megváltoztatta zenei irányvonalát, és mondhatni, az egész életét. Ott ismerkedett meg a korával, majd Párizsban részt vett Umani Jabate mesterkurzusán. Amikor a tanár meghívta, hogy tanuljon nála Maliban, nem sokat tétovázott: hét évet töltött Mali fővárosában, Bamakóban, elsajátította a bambara nyelvet, és azóta is visszajár a polgárháború sújtotta országba. „Szóval elmentem Párizsba, és valóban, ahogy részt vettem azon a mesterkurzuson, valahogy minden a helyére került. Olyan érzés volt, hogy értelmet nyertek azok az évek, amiket a zenei táborokban töltöttem, és amikor zenekarban hegedültem és tanultam, mintha mindez természetes lenne, mintha a megfelelő helyen lennék.”