„Pusztán a pontosság miatt...”

Az MMA-t gyalázó cikksorozat újabb darabja kapcsán szeretném megjegyezni, hogy tények nélkül nem érdemes újságcikket írni. Lehet mesét, legendát, fantasyt, és még sorolhatnám.

„A Filmművész Szövetség – akárcsak a SZIMA – egyetlen fillér állami támogatást sem kapott, miközben az MMA-t s annak filmes tagozatát márvány-arany palotákkal, a tagoknak juttatott busás kegydíjakkal stafírozták ki” – írja Báron György (Film/reform, ÉS/26., jún. 26.). Ezzel szemben az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozatának éves kerete, amit felhasználhat tagjai döntései alapján szakmai intézmények, rendezvények támogatására, 10 millió Ft. Mondhatjuk, hogy 5 millió, hiszen az MMA-nak nem filmes Tagozata van, hanem Film- és Fotóművészeti Tagozata, tehát minden megfeleződik. Ebből minden évben támogatták a Magyar Filmművészek Szövetségét legkevesebb egy, de volt, hogy 2 millió forinttal. „Nélkületek nem tudnánk létezni” – mondta a szövetség titkára sokszor, hálásan, mivel remekül működött együtt a Filmművész Szövetség és a tagozat, függetlenül attól, hogy ki volt a szövetség elnöke. Támogatta továbbá a tagozat a Filmvilág folyóiratot, szintén minden évben, amely nélküle szintén nem tudott volna fennmaradni, mint azt Schubert Gusztáv is többször elmondta. Csak hirtelen halála akadályozta meg, hogy nem lehetett a Művészetelméleti Tagozat tagja. A Művészetelméleti Tagozat szintén adott saját keretéből évente a Filmvilágnak. Mondhatjuk tehát, hogy jószerével az MMA jóvoltából működhettek azok a filmszakmai szervezetek, intézmények, amelyeket most mindenáron szembefordítani igyekeznek egymással a tényeket figyelmen kívül hagyó és az árnyalt gondolkodásra képtelen szerzők. Támogatták minden évben a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilmfesztivált és számos hazai filmfesztivált is, s más filmes rendezvényeket, főleg vidékieket.

Aktívan részt vettek, együttműködve az MMA Kiadóval, a filmszakirodalom színvonalas felélesztésében és folyamatos munkájában is. És megírták minden évben, néha többször is, hogy csak többablakos finanszírozási rendszerben működtethető normális filmfinanszírozási rendszer.

Meg kell jegyezzem továbbá, hogy az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozata nem vette fel tagjai közé Káel Csabát, a filmirányítás első emberét, éppen azért, hogy függetlenségét a kormány elhíresült filmpolitikájától őrizni tudja. S felmerült az is ellenérvként, hogy akkor még egyetlen játékfilmet rendezett, s így kirítt volna a zömében a magyar film klasszikusainak számító tagságából: Sára Sándor, Tóth János, Jankovics Marcell, Gulyás János, Gulyás Gyula, Kósa Ferenc, Dárday István, Rófusz Ferenc, Ternovszky Béla, Máthé Tibor, Almási Tamás, Zsigmond Vilmos, Koltai Lajos – hogy csak a Kossuth- és Oscar-díjasokat említsem. Micsoda névsor! Tudják vajon azok az emberek, akik fröcskölődve, becsületsértően írnak az MMA-ról, hogy kik a tagjai, és milyen életművük van? (Más kérdés, hogy később egy másik tagozat felvette Káel Csabát.)

Továbbá nem vette föl Szabó Istvánt, a mégoly kiváló filmművészt sem a tagozat, ügynökmúltja miatt, de ez már Ungváry és Gyáni Gábor írásaihoz kapcsolódik. És nem kerülgetem a forró kását: az MMA alakulásakor Makovecz Imre és Kosáry Domokos vélhetően azért sem tudtak megállapodni a párhuzamos akadémiák elkerülésében, mert Makovecz ragaszkodott hozzá, hogy besúgó ne lehessen tagja a létrehozandó intézménynek. Kosáry ezt a feltételt nem fogadta el, vélhetően érintettsége miatt. A tudomány mai állása szerint – lásd Romsics Ignác könyvét Kosáryról – úgy tűnik, hogy csak egyetlen ügynöki jelentést írt, s azzal sem ártott kollégáinak. Jó lenne tudni, hogy a SZIMA tagjai hogyan oldották meg ezt a máig kényes kérdést.

Ami pedig a „busás kegydíjat” illeti, amit az MMA tagjai kapnak: az pontosan nettó 386 750 Ft-ra emelkedett 10 év alatt. Sok ez, vagy kevés? Százezer forinttal kevesebb, mint a nettó átlagbér volt tavaly. Busásnak tehát nem nevezném, hiszen a szó azt jelenti, bőséges, gazdag, átlag feletti. S a tagok aktív része, aki koránál, egészségi állapotánál fogva teheti, dolgozik is ezért a pénzért: konferenciákat szervez, előadásokat tart, pályázatok tucatjait bírálja el, majd a nyerteseket három éven át mentorálja, kapcsolatot tart az MMA vidéki műhelyeivel, és még sorolhatnám.

S végül egy érdekesség: a Magyar Péterről készült kampányfilm – Tavaszi szél – rendezője, operatőre, producere, Topolánszky Tamás Yvan, az MMA ösztöndíjasa volt három évig. Kár, hogy ezt egyetlen életrajzában nem említi meg. De attól még ez tény, amely bizonyítja, hogy a pályázati döntéseknél nem kizáró ok a politikai hovatartozás.

(A szerző filmkritikus, publicista, az MMA Művészetelméleti Tagozatának tagja)