Szenvedélyes szépforma-nézés – Ketten egy új könyvről

► Radnóti Sándor: Rácsodálkozás. Képzőművészeti írások. Magvető Kiadó, Budapest, 2026, 484 oldal, 9999 Ft

Nemegyszer már az is kérdéses, mi a műgyűjtemény (Tandori esete), sőt, hogy mi számít egyáltalán műnek (vö. Terror Háza, víztorony-építőművészet, könyv, pénz stb.), hogy meddig tartható fenn a „banális” műben az artisztikum varázsa hozzáadott „filozófia” nélkül (Anaxagorásztól Husserlig), hogy a képkeret határa-e a műnek (nem!). Hogy épül-e hipernarratíva a művek fölé, köré vagy mellé, hogy képesek-e beszélgetni egymással a térben spontán vagy nagy gonddal elhelyezett tárgyak, és ha igen, akkor miről beszélnek, és miként lehetséges, hogy a nagy mesterek „kis” művei sokszor közlékenyebbek. Hogy banális vagy kínos hülyeségeket (vö. a kínai ezredfordulós művészetről szóló írással) vagy épp okosságokat (ehhez megbízható hallás kell) beszélnek-e a művek, ösztönösek-e, vagy teátrálisak a megnyilvánulásaik. Hogy sikerül-e esetleg más (okosabb) beszélgetőpartnert találni a műhöz, például szöveget (Nádas esetében) vagy új térhasználati potenciált (a lakáskiállítástól az állatkertig).