Magán

Tizenöt perc. Ennyi idő van rá. Kapucsengő. Át kell menni a belső udvaron, lift balra. Váró. Ketten már ott ülnek. Van egy kis csúszás. Belenyugvó bólintás. Kirojtosodott díszpárnák, a falon kopott másolatok. A plafon alatt tévé, NatGeo, hang nélkül, rovarok csúsznak-másznak. Tizenöt perc. Huszonötezer. Járt már nálunk? Nem. Adatfelvétel. Mi a panasza? Két éve kezdődött, akkor azt hitte, semmiség, az EESZT-ben is benne van, arra nincs idő, hogy keresgéljünk, ki kellett volna nyomtatni, ami fontos, elnézést, azt hittem, kérem, ne kezdjük Ádámnál és Évánál, koncentráljunk a panaszra, laboron volt-e hat hónapon belül, hát nem, akkor majd ott kezdjük, egy kislaborral, milyen Covid-oltást kapott, két kínai és egy Pfizer, annak is voltak mellékhatásai, abba ne menjünk bele, egy pillanat, ezt beleírjuk az Ambulánsba, akkor három perc gépelés, volt még egy ájulásközeli rohamom is, az biztosan a stressz, ne keverjük össze a szervi panaszokkal, manapság mindenkinek van egy-két ájulásközeli rohama, az ájulás ma már népbetegség, az idő halad, peregnek a percek, és vele a pénze is, mutatnék két fotót is, arra itt nincs idő, maradjunk a panaszoknál, konkrétan lehet, hogy fertőzés vagy vírus, de majd a labor után azért többet tudunk, már csak öt perc, kellene egy ultrahang és egy CT, arra sokat kell várni, hát akkor magánban, és a labor, persze, utána kontrollra várom, receptírás, az ötezer, hát, kérem, ez a tarifa, tizennégy perc harminc másodperc, nyomtatás, pecsét, aláírás, kész is vagyunk, huszonötezer, készpénz, a honlapon az áll, hogy kártyával is, sajnos ma nem lehet, nem gond, szemben van egy ATM, időpontot egyeztessünk majd, minél előbb.

Kapunyitó a jobb oldalon.