Neandervölgyiek IV.

Erna végigsimított a haján, nahát, így se szólították még. Csaknem elnevette magát. Pedig elég nagy slamasztikában volt. Az persze sokat segített, hogy Gál eljött vele, miért is ne tette volna. Ha úgy hozta a helyzet, együtt közlekedtek, de mondjuk Szolnokra nem tudta elkísérni, hála a magasságosnak, amikor Werner Valival átmotoroztak a városba, és a szolnoki kapitányságon kötöttek ki, ki tudja, mi lett volna abból a kalandból. Gállal nem lehet bolondozni, de most az iskola ajtaja neki is kinyílt, magától értetődően tárult, elvégre Gál Endre tanár volt valamikor, nem akármilyen pedagógus és helyi szellemi potentát, Kipter Adél igazgatónő pedig mindig is respektálta az idős embert. Adél egyébként sokat segített nekik. Ő hozta súgva, félszavakkal előadva a legfontosabb hírt, hogy Ernának ajánlatos lenne – igazából kötelező – megjelennie az iskolában, ne haragudjon Erna néni, de ő, Adél találta ki, hogy milyen formában, egy ünnepélyes megnyilvánulás lenne, iskolai foglalkozás keretében,