Egy vérből

Majd tizenkét éve a szarkazmusáról jól ismert glosszaíró, Cöfös Béla Bizonyíték? címmel rövid írást tett közzé az ÉS-ben, amellyel az akkoriban nagy port felvert néhány száz milliárdos (ma már bagatell) áfacsalás kivizsgálásának ügyében foglalt állást. Ideidézem hevét és szellemét: „Látszólag meg-megzökken szeretett vezetőink érvelése a kitiltási és korrupciós ügyek kapcsán, mert a vádaskodó amerikaiaktól bizonyítékokat követelnek, amelyeket büntetőeljárások során az ügyészségnek és a nyomozó hatóságoknak kellene összegyűjteniük. Jó az nekünk, ha a dilettantizmusáról közismert FBI vagy a CIA, esetleg egy a mi Polt Péterünk bokájáig se érő amerikai szövetségi ügyész szerencsétlenkedik itt? Sokkal egyszerűbb és célravezetőbb, ha a Vida Ildikó elleni vádakat Vida Ildikó maga vizsgálja ki, hiszen nála jobban még az USA hírszerzése se tudhatja, mi az igazság.” Valahogy így is történt, bár nem mindenki megelégedésére. Az Orbán Viktor által elültetett – forradalmian új – vizsgálati módszer magja szárba szökkent, és az evolúció törvényeinek megfelelően a határon túl is virulensnek bizonyult. Maga Vlagyimir Putyin javasolta a minap, hogy a romániai Galac egyik bérházába becsapódott robbanószerkezet eredetét az oroszok vizsgálják ki, természetesen csak akkor, ha mindent, amit felleltek a drón maradványaiból, a romániai hatóságok maradéktalanul átadnak az orosz vizsgálóknak. És tényleg, végül is ki tudhatná jobban, hogy a becsapódó szerkezet orosz volt-e, vagy sem, mint maguk Putyinék? A helyzet paralel a tizenkét évvel ezelőttivel. Ezek ugyanazok, sőt egy vérből valók.