A jókedv cselédei

Lehet, hogy bennem van a hiba, de a Kossuth rádió május 23-i kabaréja alatt egy mosoly sem jelent meg az ajkamon. Néhány kivételtől eltekintve régóta így van már ez. Az ígért „felhőtlen szórakozás” helyett ásatag, felmelegített viccek, primitívebbnél primitívebb cigányozás – arra persze gondosan ügyelve, nehogy kimondják –, a végbél és vidéke humora, szóval csupa emelkedett vidámkodás.

Ezen az sem változtat, hogy megpróbálják visszacsempészni az elmúlt tizenhat évben kötelezően elhanyagolt közéleti és politikai humort. Vézna kis ötleteiken úgy lötyög a derű, mint tehénen a gatya. Eszünkbe juthat a kabaré megteremtője, Nagy Endre Álmatlan éj című verse záró strófájának egy sora: „Ez mind cseléd csak, mindegy mit mivel…”