A sivatagi vándorlás vége

Turi Tímea írja, hogy bibliai párhuzammal élve, most kezdődik a negyven évnyi sivatagi vándorlásunk.  (Turi Tímea: Szabadnak lenni nehéz ÉS, 2026/18., ápr. 30.) Szerintem most érhet véget.

A sivatagi vándorlás 1989-ben kezdődött, amikor fölszabadultunk a szovjet megszállás alól. Akkor persze azt hittük, hogy négy évtizednyi bolyongás nélkül is képesek leszünk szabadok lenni. Egyenlően szabad emberek önkormányzó, fenntartható közösségét létrehozni, és megvédeni. Sokan vagyunk, akik erre tettünk őszinte, és komoly kísérletet. 

Az 1989-es rendszerváltáskor tudtuk, hogy mindannyiunkban, minden emberben benne van a hatalommal való visszaélés lehetősége. Ahogy Turi Tímea írja, mi is lehetünk a vörösingesek. Megpróbáltuk körbebástyázni a szabadságot. Megpróbáltuk megvédeni magunkat magunktól. 

Sikerült is kiépítenünk a hatalomkorlátozó fékek és ellensúlyok rendszerét. Ami azonban előbb gyengülni kezdett, aztán 2010-től a Fidesznek nevezett párt kétharmados többséggel való visszaélésének eredményeként önmaga árnyékává vált. Szerintem ez a végtelenül szomorú történet állítható párhuzamba a bibliai sivatagi vándorlással.

Közben viszont tanultunk. A sivatagi vándorlás demokrácia iskolává vált. És Magyar Péter vezetésével végül vissza tudtunk találni a szabadsághoz.

A NER 16 éve nem külső elnyomás volt. És hagytuk is magunkat elnyomni. Ennek része volt az is, hogy a közbeszélgetést az a divatosra csépelt téves közhely uralta, hogy a politika gazemberség, amitől a jó emberek távol tartják magukat. 

„Mi csináljuk meg ezt az országot, mi civilek!” – fejezte be a 2013. március 17-ei (a ritka fagy miatt két nappal elhalasztott) Milla tüntetés végén beszédét Schilling Árpád. Nem őt akarom itt támadni, csak példaként említem arra a volt (!) ellenzéki körökben elterjedt nézetre, hogy csak a civilek, és a civil szervezetek a jók, a pártok, és a politikusok rosszak.

Pedig rendszeres választásokra épülő képviseleti demokrácia helyett senki sem tud más önkormányzó rendszert javasolni. A részvételi lehetőségeket lehet bővíteni, de választott népképviselőkre szükség van.

A parlamenti rendőrsorfalnak feszülő teljesen esélytelen “Menjünk be!” skandálás helyett választások útján kell bemenni az Országgyűlésbe a választott képviselőink révén.  

Ezt persze nem segítette a vegyes, az önkényuralom és a demokrácia keverékét képező, végre véget ért rendszer diktatúrának minősítése. Ami különösen választási kampányok során figyelemreméltó önellentmondás volt, a választások súlyosan egyenlőtlen körülményei ellenére is.

Magyar Péter és a Tisza Párt elsöprő választási győzelme, Magyarország sikere azért is világraszóló, mert az önkényuralom és a demokrácia keverékét képező vegyes rendszer szinte leválthatatlan. Április 12-én ez azért is sikerülhetett mégis, mert majdnem négy évtizedes rettenetesen keserves tanulási folyamat végére értünk.

A diktatúrázással szemben Magyar Péter azt mondta, hogy Magyarország demokrácia, és jogállami eszközökkel küzdünk. A vegyes rendszer demokráciának nevezése önmagát beteljesítő pozitív jóslatnak bizonyult.

Magyar Péter és a Tisza Párt eredményesen vetett véget a nemzeti identitás Fidesznek nevezett párt általi kisajátításának is. A Tisza szigetek pedig arra is ráébreszthetnek, hogy a belső demokráciával működő pártok is a civil társadalom részei. Mi mások lennének? 

Csaknem 40 éves vándorlás után, annak tanulságaival felvértezve nem újabb 4 évtizedes vándorlás kiinduló pontjára érkeztünk. Hanem arra a pontra, amikor fölszabadulva, és az ebből adódó folyamatos feladatokat végezve mondhatjuk: „Éljen a magyar szabadság!” Fenntarthatóan. Világra szólóan.
 

* A szerző szólásszabadság-kutató, magyar és Európa bajnok slammer, a Földalatti Slam Akadémia alapítója és főszerkesztője, volt országgyűlési képviselő.