A megvalósult jóslat

Könnyű dolog verni a mellünket, hogy „én megmondtam”, akkor, ha még dokumentum is van a megvalósult prognózisról. Könnyű, és nem is túl szimpatikus. Most mégis megteszem. Két éve, 2024. május 24-én jelent meg a Fidesz hamarosan bekövetkező széteséséről, megszűnéséről a jóslatom, és most itt vagyunk, a szemünk láttára omlik össze az a párt, amelyik „gránitszilárdságúnak” tűnt még nem is olyan régen sokaknak. Akkor az Élet és Irodalomban így fogalmaztam: „Minden lehetséges. Még az is, hogy egy napon, valamikor, a – talán nem is túl távoli – jövőben, megszűnik a Fidesz. Eltűnik, ahogy eltűntek a rendszerváltás meghatározó pártjai, az SZDSZ és az MDF is” (A Fidesz „utolsó esélye”, ÉS, 2024/21.). Azt jósoltam akkor, hogy a 2026-os választás után a Fidesz gyenge ellenzéki frakcióként lesz jelen a parlamentben, utána pedig – várhatóan 2030-ban – az Országgyűlésbe sem jut be, vagyis 2030-ban már nem éri majd el az 5 százalékos küszöböt.

A csoda megtörtént. A választók döntöttek, és nemet mondtak a folytonos hazudozásra, a gyűlöletkeltésre, valamint nemet mondtak a megosztottságra is. Az eredmény: a Fidesz–KDNP-frakció nagysága a parlamenti egynegyedet is alig múlja felül, szerepe a törvényhozás épületében a nullához közelít.

Ezzel szemben a Tisza-frakció létszáma majdhogynem háromnegyede a képviselőknek. A döntés – minden tekintetben – a Tisza képviselőin múlik, a frakciójuk egyben a törvényhozás maga, ami azt is jelenti, hogy a frakcióülésükön el is döntenek mindent, amit aztán később a parlamentben „megvitatnak”.

Ellensúly, ellenzék nincs. Az összeomló Fideszt ellenzéki „erőnek” nevezni túlzás lenne, a Mi Hazánk hat képviselőjének a szava pedig várhatóan nem lesz túl erős, létszámuk, helyzetük miatt sem. Más kérdés, hogy épp a Fidesz összeomlása miatt a jövőt illetően a Mi Hazánk lehet ellenzékként az igazi nyertes, hiszen a jövendő kormánnyal, illetve parlamenttel szemben óhatatlanul megjelenő elégedetlenséget a saját szavazótáboruk növelésére tudják felhasználni. A Fidesz szétesik, a Mi Hazánk megerősödik, és még inkább szélsőséges irányba mozdul el. A KDNP esetleges önállósulása és minimális erősödése ezt a képet még árnyalhatja. De ez – ahogy mondtam – másik kérdés, nem ennek a publicisztikának a témája.

2025 áprilisában Fuldokló ország címmel írtam még egy publicisztikát (ÉS,  2025/15., ápr. 11.), abban úgy fogalmaztam, hogy „az egypárti, illetve kétpárti rendszer képtelen megfelelően artikulálni a társadalom rétegzettségét. A »te ilyen vagy, én meg olyan«-típusú kétpártiság óhatatlanul feszültséget szül. Ki kell mondanunk egyértelműen: a vegyes választási rendszer, a körzetekre bontott képviseleti demokrácia nem működik. És a rendszerváltó értelmiség itt követte el a hibát. A vegyes (egyéni és listás) választási rendszer bevezetése vezetett oda, ahol jelenleg vagyunk.”

Vagyis a választási rendszert kell átalakítani. Minimum a kétfordulós rendszert visszahozni, de jobb lenne, ha egy egyszerű, listás rendszer jönne létre, ahogy ez például Hollandiában, Szlovákiában, Szlovéniában, Olaszországban és máshol is működik. A listás rendszer a kis pártoknak kedvez, lehetőséget ad a koalíciók megkötésére, ez önmagában is megakadályozza a túlhatalom kialakulását.

A harmadik rendszerváltást értem meg. Az elsőt 1989–1990-ben, amikor eltakarítottuk a kádárista rezsimet. A másodikat 2010-ben, amikor az Orbán-féle „fülkeforradalom” sajátosan eltorzította mindazt, ami megvalósult a korábbi rendszerváltás idején. És most, 2026-ban megtörtént a harmadik rendszerváltás. Amikor egy torz struktúrában sikerült eltávolítani a hatalomban levőket.

Ez kétségtelenül nagy siker, elképesztő eredmény. Egész Európa velünk ünnepel, én magam is számos barátomtól, Portugáliából, Franciaországból, Németországból, Romániából, Luxemburgból kaptam gratuláló és lelkes üzeneteket. De ez az eredmény, a hatalomban levők eltávolítása, a Fidesz megsemmisítése még nem a megoldás. A megoldás a strukturális átalakítás lehet. Vagyis olyan választási rendszer kialakítása, amely önmagában garancia arra, hogy ne „tömbpártok” jöjjenek létre, ne csak A és B közül lehessen választani, hanem valódi többpártrendszer legyen, a rétegzett európai társadalomnak megfelelően sokféle szempont, sokféle elképzelés tudjon artikulálódni az Országgyűlésben.

A sokféleség jelenléte, valamint a koalíciós kényszer gondolkodásra, a megoldások keresésére készteti a döntéshozót is, és ez mindig jó nekünk, választóknak, vagyis a társadalom egészének. Nem elég azt bevezetni, hogy két ciklusnál tovább ne legyen valaki miniszterelnök, ennél több kell – igazi többpártrendszer, a kis pártok aktív és eredményes jelenléte az Országgyűlésben. Az a szerencsés, ha több 25 százaléknál nem nagyobb társadalmi támogatottságú párt van jelen, és mindemellett az a jó, ha a képviselők aránya is megfelel a társadalmi támogatottság arányának. Ezt a listás választási rendszer tudja garantálni.

Jó volna eljutni végre egy igazi, európai demokráciába. Ahol minimum hat-hét párt van a törvényhozásban, képviselőinek a számát tekintve egyik párt sem nagyobb mintegy 30 százaléknál, és valódi vitákat folytatnak a parlamentben, koalíciókat kötnek, és koalíciókat bontanak fel. Jó lenne több kormányválság, amikor is tovább működik az ország, ha közben lemond is a miniszterelnök, ahogy ez megtörténik Romániában vagy Hollandiában olykor-olykor. Jó volna, ha a kis koalíciós partnerek – ha volnának! – néha kilépnének az adott kormányból, aztán a más koalíciós partnerek pedig belépnének. Jó volna, ha olykor fel kellene oszlatni az Országgyűlést, mert a kormány többsége megszűnt, és emiatt új választást kell kiírni.

Apropó, Románia: vajon tudjuk-e azt, hogy a listás választási rendszernek köszönhetően melyik az a párt Romániában, amelyik az 1989-es rendszerváltás óta a legtöbbet volt kormányon? A válasz: a magyar RMDSZ (!), amelyik ugyan kis párt, de a koalíciós kényszerek miatt mindig a mérleg nyelve tudott lenni. Jelenleg is minimum két minisztere van a kormányválság miatt éppen ideiglenes román kormányban. Az egyszerű listás rendszer így garantálja a valódi érdekérvényesítést és demokráciát.

Nem szeretnék újabb kataklizmákat, „forradalmi” helyzeteket. Mert a kétpárti, a tömbpárti „demokrácia” mindig háborúságot okoz. Többpártrendszert szeretnék, ahol „unalmasabban”, nyugodtabban, de demokratikusabb feltételek között élhetünk.

És nem hiszek abban, hogy a jelenlegi „vezető” úgymond „jó ember”, szemben a korábbival, aki „rossz ember” volt. Nem hiszek a „jóemberségben”. Egyedül a jó struktúrában hiszek. A „jóemberség” Trump elnök szavajárása, az ő színvonala.

Arra a szintre mi ne süllyedjünk, ha lehet.