Harcosok

Hiroo Onoda volt az a japán katona, aki 1974-ben tette le a fegyvert.

A második világháború végén néhány társával a Fülöp-szigeteken állomásozott. Amikor 1945-ben Japán kapitulált, Onoda nem hitt a híreknek. Úgy gondolta, hogy az ellenség propagandaanyagai próbálják őt megtéveszteni. Folytatta a gerillaharcot a dzsungelben, időnként tűzharcba keveredett a helyi hatóságokkal, raktárakat gyújtott fel.

Röplapokat dobtak le neki, amelyekben közölték, hogy vége a háborúnak – de ezt is trükknek hitte. Társai idővel meghaltak vagy megadták magukat, de ő kitartott.

Végül felkutatták Onoda egykori parancsnokát, aki személyesen parancsot adott neki a harc beszüntetésére.

Egy ismerősöm a Facebookon az utóbbi hónapokban negyedóránként osztott meg fideszes propagandaanyagokat. Ezek tartalma széles skálán mozgott. Némelyikben Magyar Péter kutyát sütött lassú tűzön, közben ellopta a rezsicsökkentést, másik posztja szerint a   tiszások és a ballibsik a kiszáradt fehér kutyaszarra is leszavaznának, a következő posztban pedig harcosunk arra szólított fel, hogy tisztelettel és szeretettel forduljunk egymás felé, próbáljuk elfogadni a másik fél álláspontját. Azt hittem, hogy a választások után csökken majd a lendülete, de ő ugyanolyan vehemenciával folytatja. Az újabb anyagok szerint mindannyian az ukrán fronton fogunk meghalni, de addig is migránsok ezrei fogják megerőszakolni a nemváltó műtéten átesett óvodásokat.  

Szólhatna már neki a parancsnoka: vége van.