Visszhang

Amikor 1979-ben Bonnban megkezdtem rádiós tudósítói működésemet, a politikai zsargon egyik legelső kifejezése, amit megismertem: Vitamin B. B mint Beziehung, azaz: kapcsolat. Világosan értésemre adták, hogy ezzel a vitaminnal sokkal könnyebben jut előre, illetve a „tűz közelébe” az ember, mint ha csak egyszerű polgárként vágna neki a társadalmi lét grádicsainak. Elárulhatom: ennek a vitaminnak az „ízét” magam is elég korán megkóstolhattam, lévén hogy egy társaságban ismeretségbe kerültem azzal a személlyel, aki Helmut Kohl legszűkebb operatív stábjának az egyik tagja volt.

A kapcsolati tőke hasznosítása önmagában még nem feltétlenül jelent korrupciót. Ez utóbbira is van a német nyelvnek külön kifejezése: Vetternwirtschaft, azaz „sógori” gazdaság, közkeletűbb kifejezéssel nepotizmus. Ez lép működésbe, amikor a kapcsolatból egyszer csak előnyszerzés, méghozzá anyagi természetű haszonszerzés lesz, és ennek minősített esete, amikor az aktus valamilyen részese közszereplő, pláne ha valamilyen választott tisztség viselője. Nálunk, Magyarországon ez utóbbi tudott az elmúlt másfél évtizedben a lehető legnagyobb mértékben megvalósulni.

Tömpe István cikkét az ÉS-ben úgy értelmeztem, hogy szerinte ez a jelenség a XXI. században újonnan felvett tagállamok többségében ütötte fel a fejét az Európai Unióban (Áprilisi polgári forradalom, ÉS, 2026/17., ápr. 24.). És bár a többség valahogy mégis „önkorlátozta” magát, a NER e téren fékezhetetlenné vált. Vele szemben én úgy gondolom, hogy a dolog mégsem vegytiszta. Valamennyi korrupció másutt is volt vagy lehetett, és az nem valami „kelet-európai ördöngösség”, amit a fejlett Nyugat ne ismert volna. Másrészt az érdekérvényesítő képességek tárháza végtelen: Vitamin B-t sokan fogyasztottak azelőtt is. A különbség, hogy ki miként piszkít a medence vizébe. A NER nagykutyái a trambulint választották.

Lehet, hogy az Európai Unió egyik-másik vezetője – ahogyan Tömpe írja – lenézte az új jövevényeket, és eleve nem táplált túlzott várakozásokat velük szemben. De ne felejtsük el, hogy mi volt az integráció célja eredetileg (és maradt is mind a mai napig): az, hogy Európában egy fél évszázadon belül két keserves világháború után végre tartósan béke legyen. Hogy a nemzetek megtalálják az együttműködésben az utat egymáshoz, és ne keressék a sorsukat újra egymás ellenében.

Az együttélés szabályai legyenek világosak és mindenkire nézve kötelezőek. De azért a kisebb kisiklásokat is el lehet nézni egymásnak. Magyarország kezdetben ígéretesnek indult, de azután már eléggé kudarcosnak bizonyult tagságát éppen az okozta, hogy az „elnézhető hibák” tömege meghaladta a kritikus értéket. Az EU-t kárhoztatni azért, mert nálunk tetőfokára hágott a Vetternwirtschaft, nem lenne helyes.