Cameo apó

Prospero szerepében már nem volt meggyőző a „színészlegenda”, s mivel varázspálcáját nem akarta kiadni a kezéből, mások törték el helyette. „Máshol van rám szükség”, közölte akkor fáradt mosollyal.

Egyszer régen, egy csatában legyőzhetetlen másik apó, aki a háborúban a vesztesek oldalán harcolt, szintén gyakorlatias döntésre kényszerült. 1849 után Törökországban tűnt fel, ott örömmel fogadták, mert tudták, a hadvezetésben Bem profi. Hamarosan komoly karriert futott be, a hitükre is áttért, az aleppóiak esküdtek rá, hogy soha olyan rend nem volt a környéken, mint mikor ő felelt a biztonságért, ezért máig respektálják a veteránt.

A mi modern hősünket nem ilyen fából faragták. Miután „varázsereje” elillant, a pénzN(y)ERő automatáját pedig lekapcsolták, praktikus döntésekre kényszerült. Őt nem vonzotta a türkmén és tatár vendégszeretet, és mivel tisztességes kenyérkeresetet garantáló foglalkozása nem volt, más terveket szövögetett. Nyilván nem olvasta végig a Lear királyt diákként, mert ötletként felmerült a lányához költözés is, Amerikában újdonság lehet legújabb mesterterve, hogy ne figyeljétek, amit mondok, azt meg főleg ne, hogy mit csinálok. Két B-terv is elkép­zel­hető: lehetne tapasztalatait kamatoztatva a Make America Fit Again mozgalom arca, vagy Kossuth-cameó­ként a modern időket követve influenszerként e-mailben és reels videóban a megpróbáltatások és (az általa örökül hagyott) nehézségek elviselésére biztatja majd a Harcosok Klubjából kilépni elfelejtett honfitársait. Nyilván mellékel majd egy napszemüveges, diCapriós fotót is, amelyen egy medence partján, koktéllal a kezében  látható az amnesztiára várakozó vidám társaságtól körülvéve.