Harmadnapi realizmus

Lezajlottak a választások, megünnepeltük az eredményt. (Volt, aki megsiratta.) Az érzelmileg túlfűtött napok után viszont itt az ideje annak, hogy építsünk egy jól működő országot a NER romjain. Nem tudom kifejezni, mennyire örültem, amikor az Élet és Irodalom 2026. április 17-i számában megláttam Farkas Károly Másnapi idealizmus című cikkét. Ez a terjedelmes írás azzal foglalkozik, hogyan lehet a NER egyik legdurvább, a vidéki lakosságot csizmasarka alá kényszerítő eszközét – a területfejlesztést – ismét azzá tenni, ami a dolga: a lakosság életkörülményeit kiegyenlítő intézménnyé.

Farkas Károlynak sok tapasztalata van a témában. Épp ezért nem is meglepő, hogy a területfejlesztést nem választja el az önkormányzatiságtól, és a cikk először ennek helyreállításával foglalkozik. „A demokratikus, területileg is tagolt önkormányzatiság és a decentralizált tervezési, fejlesztési gyakorlat nem maradhat decentralizált finanszírozási eszközrendszer és decentralizált intézményrendszer nélkül.” Ez a mondat nagyjából összefoglalja mindazt, amit magam is gondolok a kérdésről. Vissza kell állítani az önkormányzatok döntési jogosítványait, és önálló forrásokat kell hozzájuk rendelni. Ezt egyébként több helyen hangsúlyozza és tartalmazza a Tisza Párt programja, A működő és emberséges Magyarország alapjai (ami nem azonos az Indexen megjelent hamisítványokkal) is. Én meg annyira egyetértek vele, hogy már meg is írtam (Javaslat az önkormányzatiság helyreállítására, ÉS, 2024/6., febr. 9.). Területfejlesztésről akkor lehet érdemi döntéseket hozni, ha megvannak hozzá a lakosaik érdekében eljáró, jogokkal, felelősséggel és eszközökkel rendelkező helyi önkormányzatok.

A szerző ismerteti az 1990 előtti, majd a rendszerváltás utáni, az uniós csatlakozási folyamat során mind kifinomultabbá váló hazai területfejlesztési rendszereket, illetve azt a történelmi pusztítást, amit az Orbán-kormányok okoztak e téren. Ebből következnek a javaslatai is: decentralizáció, a döntések a beavatkozás helyéhez lehető legközelebb történő meghozatala. Igen fontos, hogy mérési rendszer hozzárendelését tartja szükségesnek, beleértve a demokrácia fejlesztése és a korrupcióellenes intézkedések mérését.

Amivel viszont nem értek egyet: Farkas Károly a szabályozást beépítené az alkotmányba. Nem vagyok jogász, de úgy gondolom, hogy az alkotmányban helye lehet az önkormányzatok államigazgatási rendszerbeli helyét és szerepét rögzítő elveknek, de a működtetési kérdések már nem ide valók. A területfejlesztés ráadásul olyan dolog, ami átmenetinek tekinthető, még ha Magyarországon nem lesz is rövid távú projekt. Egy normális országban a települések, térségek saját erőből fejlődnek, nem külső forrásokból és az óhatatlanul hozzájuk kapcsolódó érdekekből. Ha hozzányúlunk az alkotmányhoz, akkor az már legyen olyan, ami hosszú távra szól. Egy stabil – tehát nehezen és lassan módosítható –, alkotmányba rögzített szabályozás ennek könnyen gátjává válhat.

A szerző sokat foglalkozik az új területfejlesztési intézményrendszer kialakításával, amiből a szubszidiaritás fontosságát emelném ki. „A demokrácia és decentralizáció mellett a legfontosabb a szubszidiaritás elve, amely elsősorban azt kell jelentse, hogy a döntések ott szülessenek, ahol a legtöbb információ és érdek találkozik.” Ez felveti a döntési lépcsők kérdését is. Az országos és a települési döntési szintek között felmerül a regionális, a megyei és a kistérségi szint létének jogosultsága is, ami viszont így túl soknak tűnik. Erről a vitákat le kell folytatni, mert nincs kikristályosodott szakmai álláspont.

Most, hogy esély nyílt az uniós források hazahozatalára, valószínű, hogy a területfejlesztés is több pénzből gazdálkodhat. Aggasztó, hogy a téma kapcsán csak a források megszerzésének részleteiről van szó – mit kell teljesíteni, mikorra, mennyi forrás jöhet be, mennyi időn belül stb. –, de a legfontosabb kérdés nem szokott felmerülni: mihez is kezdjünk velük? Munkahelyem, a GKI Gazdaságkutató Zrt. a KPMG-vel közösen nagy kutatást folytatott az első teljes uniós költségvetési keret – 2007–2013 – időszakában kapott uniós pénzek felhasználásának hatékonyságáról (http://archive.palyazat.gov.hu//magyarorszagi_europai_unios_forrasok_elemzese#). Spoiler: nagyon gyenge volt. Roppant fontos lenne, hogy az új időszakban ne a források minél nagyobb részének megszerzése, hanem a velük elérhető minél jobb eredmények lebegjenek a döntéshozók szeme előtt.

Az új kormány ígérte rendszerváltás lehetőséget adna arra is, hogy a vidék elszabaduljon a területfejlesztés pórázáról, amire a korábbi kormányok kötötték. Ne hagyjuk elveszni!

(A szerző közgazdász)