Forr a világ…

Forr a világ, de tengere nem bús: az akadémiai világ fellelkesült, hogy nyakunkról végre lerázhatjuk „vas-igánkat” (és talán még azt is megbocsátja, hogy itt keverem a költőket és verseiket). Az ÉS hűséges olvasói nyomon követhették, mi minden történt az elmúlt tizenhat évben (és ha nem, visszanézhetik az archívumban).1 Az Orbán-korszakot elsöprő választás a mi világunkban három területet mindenképpen érinteni fog. Most erre korlátozom elemzéseimet, javaslataimat, jóslataimat.

A pályázati rendszer

2015-ben megdöbbenéssel fogadta a tudós közösség, hogy Pálinkás József ex-MTA-elnök „magával vitte” az OTKA-t az Akadémiától, és az általa újjászervezett, majd vezetett Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalhoz (NKFIH) telepítette. Tény, hogy az OTKA korábbi szerkezetét csak kibővítette, de lényegi változásokat nem vezetett be, és az MTA új vezetésével összhangban a kutatói-oktatói pálya minden állomására érvényes lépcsőzetes rendszert terveztek el a még PhD-val sem rendelkező „fiatal kutatói” álláshelyektől a Bolyai-ösztöndíjakon, a támogatott egyetemi kutatócsoportokon (TKI), a többfokozatú OTKA (posztdoktori, fiatal és „felnőtt”) kutatói és többszintű Lendület- és az ERC-esélyeseknek szánt Élvonal-pályázatokon át az EU finanszírozta ERC-grantokig.

A különösen az innovációs pénzeket célzó korrupciós kísérleteket visszautasító Pálinkás 2018-as távozása után szenvedte el a rendszer az első sérüléseket, amikor Palkovics László a miniszter jogán átírta az OTKA 2020. évi eredményeit. AZ ELKH, majd a szörnyszülött nevű HUN-REN idején előbb a fiatal kutatói helyek tűntek el, majd az egyetemi doktoranduszi és posztdoktori állásokat nyújtó TKI-t alakították át oly módon, hogy egyre inkább az amúgy is jól ellátott kutatóhálózat (KH) lett a kedvezményezett, nem beszélve a humán és társadalomtudományok (HTT) háttérbe szorításáról.

A fokozatos változás akkor fordult radikális átalakulásba, amikor Csák János miniszter előbb menesztette a Tudománypolitikai Tanácsot, benne Krausz Ferenccel,2 majd miután Krausz pár hónappal később Nobel-díjas lett, gyorsan kinevezte az új Kutatósági Kiválósági Tanács (KKT) elnökévé.3 Ez még nem lett volna baj, de Krausz, aki mellesleg önzetlenül felajánlotta pénzjutalmának egy részét ifjú ukrán tudósok képzésére, mindenfajta hazai konzultáció nélkül mélyen belenyúlt a pályázati rendszerbe, eltörölte az OTKA-t, és egy vadonatúj „kiválósági” kutatási támogatási mechanizmust vezetett be, jelentős lyukakat hagyva a korábbi lépcsőzetes szisztémában és egy alkalmi Csák-kedvencet, Aczél Petrát befogadva a héttagú Tanácsba. Ezt a KKT-t már maga hagyta ott, feltehetőleg, hogy minél több energiát és lobbizást fordíthasson a saját molekuláris ujjlenyomat projektjére (CMF), aminek eredményeképpen létre is jött az Élvonal Csúcskutatási Alapítvány tehetséggondozási céllal. (Rejtély, hogy nálunk miért mindig ugyanazokat szavakat használják más célokra…)

Éppen e cél és a már régóta sikeresen működő, de ide beolvasztott Nemzeti Tudósképző Akadémia miatt csatlakozhatott a Nobel-díjasok mellé a kuratóriumba az Abel-díjas Lovász László is, ám annak ellenére, hogy maga Orbán Viktor is fogta az alapkőletételkor az egyik pányvát, Krausz inkább feladta a nemes célt – csak megmaradjon a CMF/Élvonal székházára szánt összeg.4 A Telex szerint az NTA-t kizárta a további finanszírozásból, de az Élvonal vezetésében benne maradt.

A kapkodásnak ez az állatorvosi lova is mutatja, hogy a többcsatornás pályázati rendszerben csak a gyerek, vagyis a legfontosabb cél vész el. Nem tudok jobbat javasolni, mint hogy ne az állam, hanem az MTA javasoljon például háromévenként cserélődő tudományterületi kollégiumokat, amelyek az egyes – nemzetközi tagsággal bíró – szakmai zsűriket felkérik. Nem véletlen, hogy a rendszer oly ismerős: az OTKA ugyanis lényegében így működött, több évtizedes gyakorlati tapasztalatok alapján. Az MTA most leköszönő főtitkárának (és az OTKA korábbi elnökének), Kollár Lászlónak részletes tervei jó alapot szolgáltatnak egy ilyen irányú elmozdulásra.5

Egyetemek

Az állami felsőoktatás szinte eltűnt a hazai színtérről: 2018 óta (amikor egyébként a CEU-t is elüldözték) előbb lassabb, majd egyre gyorsabb tempóban foglalták el a Fideszhez kötődő személyekből összeállított kuratóriumok, továbbá felügyelőbizottságok (FB) és vagyonkezelők, először a kisebb, majd a nagyobb egyetemeket is, kivéve kettőt: az ELTE-t és a BME-t, továbbá két művészeti egyetemet az ötből: a Képzőművészetit és a Zeneakadémiát. A Közszolgálati Egyetemet (NKE) eleve állami kezelésben kívánták tartani, ott csak a rektorokat választották az engedelmes szolgák közül (mint a hírhedett „bírságbajnokot”, a ma már alkotmánybíróként bólogató Patyi Andrást, aki hajdan saját különleges rektori egyenruhát is szabatott magának).

A Tisza programjában kiemelt helyen áll, hogy megszüntetik a kekva-modellt, és visszaállítják az egyetemi autonómiát. A gyakorlati megvalósítás azonban nem megy egyik napról a másikra. Először is a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány, vagyis a kekva fogalmát bevezető törvény mellett annyi külön (szintén 2/3-os) kekva-törvény van, ahány egyetem, és bennük felsorolják mindazokat az ingatlanokat és vagyontárgyakat, amelyeket átadtak a tulajdonukba (sőt azóta is bőven ellátta őket a kormány továbbiakkal). De ez a kisebbik gond.

A nagyobbik az, hogy gazdálkodásuk, napi rutinjuk teljesen átalakult: az Államháztartási tv. (Áht.) alól kikerülve már nem vonatkoznak rájuk azok a pénzügyi megszorítások, amelyek állami egyetemekként megkötötték a kezüket. Ha tehát az Áht.-t és a mozgásukat korlátozó többi törvényt, mindenekelőtt a (hamisan nemzetivé átminősített) Felsőoktatási törvényt érintetlenül hagyják, éppen a szabadságukat fogják korlátozni. Úgy vélem, más úton kellene elindulni, akármelyik cél álljon is az út végén: az állami vagy az alapítványi egyetem.

A legsürgetőbb lépés a kuratóriumoktól, pontosabban a Fidesz által kijelölt tagságuktól való megszabadulás (beleértve az FB-t és a vagyonkezelőt) – már csak azért is, mert már­is megkezdődött a Fidesz-káderek menekülése egyetemi adminisztratív vagy oktatói állásokba. Az államnak mindenekelőtt vissza kell vennie az alapítói jogait, és első lépésként saját magának kell kijelölnie az érintett egyetemek átmeneti kuratóriumait, FB-it stb. – amíg az autonóm döntésekre meg nem érik az intézményi közösség. Ha a továbbiakban maradunk az alapítványi modellnél, akkor a kuratóriumoknak az európai mintát kell követniük, amiről korábban elég sokszor írtam itt.6 Vagyis a képzésben, kutatásban érdekelteknek, idegen szóval a stakeholdereknek kell képviselethez jutniuk: a finanszírozó államnak, a kutatáshoz értő MTA-nak, a helyi önkormányzatnak, az ipari-kereskedelmi kamarának, az oktatói és diákszervezetnek stb. – határozott időre megbízva és nem havi milliós juttatásokért. Már ez az első lépés vissza fogja adni az egyetemek jogosultságát a Horizon és Erasmus programokra.

A jelenlegi szenátusokat, kari stb. tanácsokat, amelyek tagságát a kekvásítás után számos intézményben az új szabályzatok (SZMSZ) alapján és felső nyomásra az adott vezetők igényei szerint és nemegyszer a hivatalban lévők közül „választották meg”, újra kell választani, miután az SZMSZ érintett részeit jóváhagyta az ideiglenes kuratórium. A választás alulról fölfelé több fordulóban (jelölés, választás a legnépszerűbb jelöltek közül) zajlik le, mind a dékán-, mind a rektorválasztás esetében is. Remélhetőleg a választók nem azokat fogják a bizalmukra érdemesíteni, akik a NER engedelmes kiszolgálói voltak. A leköszönő vezetők pedig térjenek vissza szakmai pályafutásukhoz, és arassanak ott sikereket. Ezt az átalakulást mind az alapítványi, mind az állami opció esetében jó lenne véghez vinni. Ugyanakkor meglehetősen pesszimista vagyok, hogy azokban az egyetemi közösségekben, melyekben még a leginkább érinthetetlen professzorok sem merték felemelni a hangjukat az elmúlt másfél évtizedben, van-e igény erre a megújulásra.

Az SZFE egyébként megint megmutatta magát a változás élcsapataként – és ez már a Vidnyánszkyval kekvásított egyetem, nem az elüldözöttek és száműzöttek Free SZFE-je!7 A jelenlegi tanáraik alkalmatlanságával szintén többször foglalkoztam, beleértve azt, ahogy elengedték a Doktori Iskolájuk új tagjainak a végzett doktoranduszok és a habilitáció kötelezettségét.8 Mellesleg éppen az SZFE-t lehetne állami egyetemként tovább működtetni – viszont az állami egyetemekről el kell tüntetni a kancellárokat.

Itt kell továbbá felhívnunk a figyelmet arra a gyarló szerepre, amit az elvileg komoly jogosítványokkal bíró MAB játszott a NER uralma idején. Ebben ugyan közrejátszott, hogy egyre többet vettek vissza az autonómiájából, például egyre több tagját jelölte a miniszter, már saját elnökét sem választhatta meg, és a költségvetése is beolvadt a minisztériuméba. A koronát végül a legutóbb kinevezett elnök személye és teljesítménye tette föl a MAB dicsőséglistájára.9 Mindez azonban kevés lett volna, ha az oda delegált tagok adott esetben a sarkukra mertek volna állni. Ugyanez vonatkozik a MAB-nál szimbolikusabb (azaz kevésbé hatalmi) funkciót ellátó Magyar Rektori Konferenciára is, amelynek 60 körüli tagsága szinte a kádári időket visszaidézve vált engedelmes hajbókoló kutyusfigurává, és hallgatott a Lex CEU-ról vagy szavazta meg vezetőinek a kormányfő kedvenc rektorát, korábban pedig a díszdoktorból lett kézilabda-professzort. Amiből megint az következik, hogy ilyen rektorokkal nem képes megújulni a magyar felsőoktatás.

A kutatóhálózat

A Tisza programjában az szerepel, hogy „visszaállítja az MTA és az állami kutatóintézetek szakmai önállóságát, és rendezi az akadémiai vagyon helyzetét”. Az utóbbi feladatban nagy segítségükre volt a tavaly januárban Radnóti Sándor és Vörös Imre akadémikusok, illetve az ADF által beadott bírósági kereset, amelyben megtámadták az MTA közgyűlésének kis többséggel meghozott határozatát az intézetek épületeinek eladásáról. A négy HTT központ nyári áttelepítése miatt egyébként az MTA elnöksége még augusztusban felmondta a szerződést. Most legalább ezeket nem kell visszaállamosítaniuk, mert megmaradtak az MTA tulajdonában.

A HUN-REN főigazgatóinak nagy többsége által a napokban aláírt nyilatkozattal pedig megkezdődött a 14 élet- és természettudományi központnak az önkéntes elszakadása,10 így az MTA-tól az ELKH, az MKH, majd a HUN-REN nevű tiszavirágokon keresztülhurcolt intézethálózat ezzel a betűszavakkal kísért kerülővel talán most már visszatér az MTA keretébe – valamilyen formában. (Rövidítésszótár a jegyzetekben.)11 Mert itt sem lehet ugyanabba a folyóba lépni. Nem azért, mintha az MTA – mint ezt az elcsatoláskor a kormány, és még ma is sokan állítják – rossz gazda lett volna, erről ugyanis jelentős személyes tapasztalataim vannak, hanem mert a körülmények itt is annyira megváltoztak, mint az egyetemek körében.

A HUN-REN alatt maradt 14 központ ugyanis a rájuk kényszerített ma­gá­nosítás folytán továbblépett a gaz­dál­ko­dási önállóság útján, és a kekva-egyetemekhez hasonló pénzügyi konstrukcióban működik, amelyből ugyanolyan bonyodalmas lenne az Áht. alá visszacsatlakozniuk, mint azoknak. Tehát ez azonnali hatállyal nem követhető megoldás, és inkább arra kellene koncentrálni, hogyan lehet majd az MTA költségvetési fejeze­té­nek egyik sorába beszuszakolni a ku­tatóhálózat (KH) e szegmensét – de úgy, hogy az ELTE-ről visszatérő négy HTT központ, amely maradt az Áht. alatt, egy másik soron jelenjen meg, de kutatási szabadságukat és elté­rő minőségkövetelményeiket megőrizve egységes szervezetben jelenjenek meg. Ez a „fából vaskarika” nem kis gondot fog okozni, de ugyanolyan tí­pusú végcél, mint az egyetemek auto­nó­­miá­jának hosszadalmas visszaadása.

Mindenekelőtt le kell állítani a napokban meghirdetett nemzetközi főigazgatói pályázatokat, amelyek révén december végéig egy kivételével mindegyik központ új vezetőt kapna.12 Amúgy is kérdéses, hogy a jelen forrongó helyzetben egyáltalán lenne-e irántuk külföldi érdeklődés. Ugyanakkor fel lehetne oszlatni az egyébként többségükben kiváló tudósokból álló Irányító Testületet, amely azonban operatív vezetésre nem alkalmas – és éppen ezért lett túlhatalma az Orbán és Csák által kitalált Gulyás–Jakab-párosnak és az alájuk szervezett feleslegesen nagyra duzzasztott 14 igazgatóságnak, amelyeket szintén szélnek lehet ereszteni, különö­sen mert jellemző módon amúgy is havonta változtak a vezetők és az apparátusuk. Az MTA május elején megválasztandó új elnöksége egyetértésben a kormányzattal feltöltheti az új IT-t, és kinevezheti az új elnököt.

Ezzel végre visszakaphatják a vágyott MTA „márkanevet” is, bár kétséges, hogy ennek mindenki örülne, hiszen valószínűleg egy új bejegyzési folyamatot kell elindítani az alapító okiratok, a bankszámlák, az EU stb., stb. tekintetében. Lapzárta utánra szervezi az ADF azt az összintézeti fórumát, amelyre a dolgozók mellett a főigazgatókat is meghívták, hogy a jövőről beszélgessenek.

A tudomány a kormányszerkezetben egyelőre a jelentőségéhez képest másodrendű helyen van, nem a (nagyon helyesen) az oktatási tárcához rendelt felsőoktatás mellett, hanem egy „maradékügyi” minisztériumban, ahová a sport, az egyházak, a kultúra mellé kerülne – és akkor nem látni az innováció helyét sem. Pedig ha már nem a (felső)oktatáshoz tartozik, akkor egy önálló tárcát megérdemelne a tudomány és az innováció: alkalmas miniszterjelölt éppen lenne is elég (kivéve Palkovics Lászlót).13 És van még egy sürgető feladat: a kormány alapította tíz-egynéhány (soha nem minősített!) „kutatóintézetet” be kell zárni, de úgy, hogy akiknek értékelhető tudományos teljesítményük van, azok pályázhassanak megfelelő állásokra.

De melyik MTA-hoz?

Micsoda kérdés ez? Hiszen Akadémiából csak egy van. Igaz, de a négy elnökjelölt közötti választás eredménye arra is utalni fog, milyen irányba kíván elmozdulni az MTA 2019-es kényszerű csonkítása miatti „trianoni” állapotából most, hogy újra megnyílt a remény a KH valamilyen formában való visszatérésére. A jelöltek pályázatukban óvatosan nyilatkoztak erről az opcióról, de a közgyűlésen válaszolniuk kell majd a kérdésre, mit gondolnak a hálózat helyéről.14 E tekintetben egyiküknek, Perczel Andrásnak megnehezítette a dolgát a Professzorok Batthyány Köre, amely a sokmilliárdnyi kormánytámogatást meghálálva, április 7-én, majd 9-én, pár nappal a választás előtt két nyilatkozatot is kiadott: egyet arról, hogy „Magyarország nem lehet kísérletezés tárgya!”, egy másikat arról, hogy „Orbán Viktor győzelme sorsdöntő!”.15

Jóllehet ezeket a PBK elnöksége szignálta, tehát Perczel maga nyilván nem vett részt a megfogalmazásukban, viszont nem is határolódott el tőlük, ami minimum a következetességét mutatja, sőt tisztességét is, mert utólag sem hagyta el a most már süllyedőben lévő hajót. Mindenesetre a PBK még az intézetek elcsatolásakor egy hosszú közleményt jelentetett meg, amelyben örömmel fogadta a változást.16 A másik három elnökjelölt közül Borhy László készségét fejezte ki a hálózat befogadásáról, Miklósi Ádám és Pósfai Mihály pedig legkésőbb nyilván a közgyűlésen fejti ki nézeteit.17

Biztosak lehetünk benne, hogy az MTA is nagy átalakulásnak néz elébe: remélhetőleg nagyobb szerephez jutnak a fiatal tudósok és a 19 ezres, de jórészt passzív köztestület új ideákkal teli tagjai. Adjuk meg a közmondásos 100 napot ennek az új vezetésnek is, hogy lássuk, merre kormányozzák az Akadémia hajóját.

Addig persze lenne még a kormánynak dolga a Magyar Művészeti Akadémia meg nem érdemelt kitüntetett pozíciójával, szemben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia megalázó állapotával, amely az MTA-tól kapott kegyelemkenyéren tengeti életét, miközben az MMA épületekben gazdagon ellátva akadémikusi tiszteletdíjakat osztogat, egy olyan ún. Művészetelméleti Tagozaton is, amelynek számos tagja ismeretlen a szaktudományokban,18 nem beszélve a nagy állami díjakról és kitüntetésekről, melyekben a SZIMA-tagok csak elvétve részesülhettek. A változás itt sem várhat sokáig.

„Lélek s szabad nép tesz csuda dol­gokat.”

1 https://www.es.hu/szerzo/71275/kenesei-istvan
2 https://www.es.hu/cikk/2023-06-09/kenesei-istvan/uj-miniszter-uj-szereposztasok.html
3 https://hirado.hu/belfold/cikk/2023/10/13/kim-krausz-ferenc-reszvetelevel-megalakult-a-kutatasi-kivalosagi-tanacs
4 https://telex.hu/techtud/2026/04/19/nemzeti-tudoskepzo-akademia-krausz-ferenc-nobel-dijas-elvonal-alapitvany-kekva-finanszirozas-politikai-fuggetlenseg; https://telex.hu/techtud/2026/04/24/krausz-ferenc-elvonal-alapitvany-nemzeti-tudoskepzo-akademia-tamogatas Krausz ezt vitatja: https://index.hu/belfold/2026/04/25/krausz-ferenc-telex-vita-per-kritika-hegyi-peter-nta-elvonal-alapitvany/ Az Index azonban nem kérdezte meg a másik felet.
5 Magyar Tudomány, 186/1 (2025), 22–35. DOI: 10.1556/2065.186.2025.1.3 https://akjournals.com/view/journals/2065/186/supplement2/article-p1.xml
6 Ld. pl. https://www.es.hu/cikk/2023-09-29/kenesei-istvan/tilt-tur-tamogat.html
7 https://444.hu/2026/04/23/onszervezodnek-az-szfe-hallgatoi-a-vezetoseg-retorzioval-fenyeget
8 https://www.es.hu/cikk/2022-09-02/kenesei-istvan/a-kor-bezarul.html; https://www.es.hu/cikk/2023-03-10/kenesei-istvan/az-allamgepben-rohad-valami.html; https://www.es.hu/cikk/2023-08-25/kenesei-istvan/tanevkezdo-kaleidoszkop.html
9 https://www.es.hu/cikk/2025-06-20/kenesei-istvan/adok-kapok-.html
10 https://telex.hu/techtud/2026/04/21/hun-ren-kutatohalozatok-allasfoglalas-tudomanypolitika-magyar-tudomanyos-akademia
Egyedül Kontschán Jenő, a martonvásári Agrártudományi Központ vezetője nem írta alá. Őt egyébként 2023-ban már az új elnök, Gulyás Balázs nevezte ki. A TKI (még Csák minisztersége alatt felfuttatott) elnökét, Szántó Zoltán Oszkárt, egy a központokkal nem összehasonlítható kicsiny szervezet élére ejtőernyőzték, miután megszűnt az IT tagsága.
A HUN-REN vezetőinek csúsztatásokkal, sőt egyenesen hazugságokkal teli válasza:
https://hun-ren.hu/szakmai-hirek/a-hun-ren-eszrevetelei-egyes-foigazgatok-hun-ren-re-vonatkozo-nyilatkozatara-110058
Ezek után megindult a nyilatkozat- és interjúcunami. Egyrészt a két sértődött csúcsvezető kapkod a kezükből már kicsúszó KH után, a saját igazukat csóúsztatásokkal, sőt hazugságokkal igyekezve bizonyítani: https://telex.hu/techtud/2026/04/26/hun-ren-interju-gulyas-balazs-jakab-roland-kormanyvaltas-tudomanypolitika-innovacio-kutatohalozatok-dpk
Amire két HTT-vezető válaszolt:
https://telex.hu/velemeny/2026/04/27/a-hun-ren-vezetoinek-magyarazkodasa-a-magyar-tudomany-ertelmetlen-es-pusztito-vesszofutasanak-meltatlan-dokumentuma
De a Szegedi Biológiai Központból is kaptak kemény kritikát két vezető kutatótól:
https://hvg.hu/360/20260427_ujra-kell-tervezni-a-magyar-tudomanyos-kutatast-kitalal-a-hun-ren-rol-a-szegedi-biologiai-kutatokozpont-ket-igazgatoja
Illetve a 133 Lendület és ERC kutatócsoport vezetői is megfogalmazták igényeiket a tudományos élet helyreállítására:
https://drive.google.com/file/d/1TTlRXwa7FUiwpNi-f8tfDhtsmGrDtnea/view
11 ADF – Akadémiai Dolgozók Fóruma
Áht. – Államháztartási törvény
CEU – Central European University; Közép-európai Egyetem
ELKH – Eötvös Loránd Kutatási Hálózat
ERC – European Research Council; Európai Kutatási Tanács
HTT – humán és társadalomtudományok
HUN-REN – Hungarian Research Network; Magyar Kutatási Hálózat
KH – kutatóhálózat NKFIH - Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal
KKT - Kutatósági Kiválósági Tanács
MAB – Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság
MKH - Magyar Kutatási Hálózat
OTKA – Országos Tudományos Kutatási Alap(programok)
SZFE – Színház- és Filmművészeti Egyetem
TDDSZ – Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete
TKI – Támogatott (egyetemi) Kutatócsoportok Irodája
12 A nemzetközi pályázatok kizárólag angolul jelentek meg: https://hun-ren.hu/dg_positions
13 Kedden kiderült, hogy éppen ilyen főhatóságot: tudományos és technológiai minisztériumot állítanak fel, vezetője pedig Tanács Zoltán lesz: https://telex.hu/belfold/2026/04/28/magyar-peter-tisza-kormany-miniszter-bejelentes-1
https://telex.hu/belfold/2026/04/28/tisza-part-magyar-peter-miniszter-tudomanyos-es-technologiai-miniszterium-tanacs-zoltan
14 https://mta.hu/ii-osztaly/osztalyhatarozat-az-akademiai-csucsvezeto-jeloltek-szemelyes-allasfoglalasanak-kikerese-az-mta-es-a-kutatohalozat-kapcsolatanak-ujra-rendezese-targyaban-115335
Úgy tudjuk, az MTA három utolsó elnöke időközben találkozót kért a kijelölt miniszterelnöktől, hogy megbeszéljék a tudományirányítás aktuális kérdéseit.
A TDDSZ és az ADF által rendezett keddi kutatói fórumon személyesen vagy online többszáz munkatárs, valamint a négy elnökjelölt vett részt, és megfogalmaztak egy nyilatkozatot, amire a KH dolgozóinak az aláírását várják:
https://hang.hu/belfold/kozos-forumot-tartott-a-kutatohalozat-jovojerol-az-adf-es-a-tddsz-188060
A Nyilatkozatot a jegyzetek végén teljes terjedelmében közöljük.
15 https://pbk.info.hu/wp-content/uploads/2026/04/masodik-nyilatkozat_vegl.pdf
https://pbk.info.hu/wp-content/uploads/2026/04/nyilatkozat_2026-04-07.pdf
16 https://pbk.info.hu/a-magyar-tudomanyos-akademia-intezethalozatanak-atalakitasarol/
17 https://kontroll.hu/cikk/belfold/2026/04/23/borhy-laszlo-vissza-kell-ternie-az-mta-hoz-a-kutatohalozatnak
Személyes megbeszéléseken egyébként mind a négy jelölt kinyilvánította, hogy örömmel veszi a KH visszatérését az MTA-hoz. A Qubit továbbá mindannyiuknak feltette ugyanazokat a kérdéseket, amelyekre sorban válaszolnak ezen a héten. E jegyzetek lezárásáig, azaz szerda délelőttig Borhy László válaszai jelentek csak meg.
https://qubit.hu/2026/04/28/borhy-laszlo-az-akademiai-kozosseg-ujraegyesitesenek-feltetele-hogy-a-valasztast-ne-politikai-szempontok-uraljak
18 https://www.mma.hu/muveszetelmeleti-tagozat
Többen közülük szakmájuk kiválóságai, mások viszont pl. irodalomtörténészként szerepelnek, de az MTMT-ben nem találni őket, és ha ott vannak, csupán könyvkritikákat sorolnak fel, tudományos folyóiratok helyett irodalmi havilapokból. Ismét mások főleg alkotó művészként működnek. Érdemes az elnöküknek, Turi Attilának a választás után adott interjúját elolvasni:
https://index.hu/kultur/2026/04/19/turi-attila-magyar-muveszeti-akadamia-mma-orszaggyulesi-valasztasok-elnok/

 

A TDDSZ és az ADF közös nyilatkozata
A 2026. április 28-án tartott kutatóhálózati dolgozói fórumon elfogadott javaslatok

Azonnali teendők

• A Magyar Tudományos Akadémiától elszakított kutatóhálózat egységét helyre kell állítani az MTA keretei között. A jelenleg az ELTE-hez tartozó négy kutatóközpontnak, a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat kötelékében maradt 14 központnak és önálló intézetnek, valamint a támogatott kutatócsoportoknak minél előbb és együtt a Magyar Tudományos Akadémiához kell kerülniük. A kutatóhálózatnak az MTA keretében, autonóm, önálló irányítási struktúrával kell működnie. 
• A kutatóhálózat egészét érintő feladatokat teljesen új irányítótestület végezze az egyetemi szenátusokhoz hasonlóan, amelyben a munkavállalók által közvetlenül erre a feladatra delegált tagok legyenek többségben. 
• Minden kutatóközpont, önálló kutatóintézet és támogatott kutatócsoport számára garantálni kell az autonómiát, az önigazgatást és a pénzügyi függetlenséget. A kutatóhelyek szakmai felügyeletét független nemzetközi testület bevonásával lássák el.
• A megcsonkított HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatot meg kell szüntetni, mert létrehozását és működési módját tekintve sem felel meg a legalapvetőbb szakmai követelményeknek, antidemokratikus, pazarló, átláthatatlan és megreformálhatatlan. 
• A kutatóhálózat és a felsőoktatás ügye nem választható el egymástól, az új irányítási és működési módot egyszerre, az érintett munkavállalók képviseleteinek bevonásával kell kialakítani. 
• A kutatóhálózat jövőjéről szóló tárgyalásokba a munkavállalói érdekképviseleteket (üzemi tanácsok, Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete) és az Akadémiai Dolgozók Fórumát is be kell vonni.
• A 2025–2026-ban a HUN-REN-hez érkezett és a HUN-REN vezetősége által visszatartott többletforrásokat a kutatóközpontokhoz el kell juttatni. A négy ELTE-hez csatolt kutatóközpont dolgozói részére az elmaradt béremelést és a 2025. január és szeptember közötti egyszeri többletjuttatást a HUN-REN-ben maradt kutatóhelyekkel azonos mértékben ki kell fizetni.
• A kutatóközpontok 2026-os finanszírozását garantálni kell, a bérek legalább inflációkövető emelésével együtt. 

A kutatóhálózat struktúrája és működési módja 

• A kutatóhálózatban a döntéshozatal minden szintjén helyet kell kapnia a munkavállalói érdekképviseleteknek:
  • Az intézet- és főigazgatókat pályázat után a kutatói közösség válassza meg.
  • A kutatóközpontok döntéshozatali testületeiben a munkavállalók által közvetlenül erre a feladatra delegált tagok legyenek többségben. 
  • A teljes kutatóhálózat irányítótestületében a kutatóhálózati kutatóhelyek delegáltjai legyenek többségben. Az érdekvédelmi szervezetek kapjanak képviseletet. A tagok pontos választási folyamatáról a kutatóhálózat szabályzatának kell rendelkeznie.
  • A kutatóhálózat hozzon létre a területen működő tudományos társaságokat és civil szervezeteket tömörítő konzultatív testületet, amelynek delegáltja részt vesz a döntéshozatali folyamatban. 
  • Olyan döntéshozatali mechanizmust kell kialakítani, amelyben stratégiai kérdésekről és az alapvető működésről csak a munkavállalói oldallal együtt lehet döntést hozni.

• Az elvándorlás megállításához, a kutatói utánpótlás, valamint a szakértő kutatástámogató és adminisztratív feladatok magas színvonalú elvégzéséhez olyan életpályamodellt kell kidolgozni, amely a munkaerőpiacon versenyképes. 
  • Emelni kell az alapbéreket. A kutatóhálózat dolgozóinak (kutatóknak és kutatástámogatóknak) olyan versenyképes és inflációkövető fizetést kell meghatározni, amely mellett nem kényszerülnek másodállásokra vagy egyéb kiegészítő jövedelmek keresésére. A kutatóhálózati dolgozók alapbérét a besorolások szerinti egységes és méltányos szabályozás rögzítse.
  • Meg kell teremteni a zökkenőmentes napi munkavégzés feltételeit. Ezzel egyenrangúan fontos a nagyobb ívű, átgondolt tudományos munkát lehetővé tevő feltételek kialakítása (pl. sabbatical rendszer).
  • Erős munkajogi védelmet kell adni a kutatóhálózatban dolgozóknak.
  • Kezelni kell az egészségi kockázatokat, beleértve a mentális terhelés kockázatait.
  • Konzultációs alapon kell kialakítani a többéves teljesítményt figyelembe vevő teljesítményértékelési rendszereket, a Coalition for Advancing Research Assessment (CoARA) és San Francisco Declaration on Research Assessment (DORA) kezdeményezéseket követve.

Finanszírozás

• Minden kutatóhely hosszú távú, törvényben rögzített feltételek alapján kapjon támogatást az állami költségvetésből. A kutatóhálózaton belüli forráselosztás módjának transzparensnek és a tudományterületi sajátosságokhoz igazodónak kell lennie. 
• Stabil intézményfinanszírozási rendszert kell teremteni. A bérek és más alapvető költségek kifizetése nem függhet hazai és nemzetközi pályázati forrásoktól. A szervezeti átalakításhoz szükséges anyagi forrásokat is biztosítani kell.
• A hálózat irányítótestülete és annak működéstámogató irodája számára, valamint a kutatóhelyek által közösen használt kutatási és kutatástámogatási infrastruktúrák fenntartására külön forrást nyújtson az állami költségvetés.
• Az elmúlt évek döntéseit és pazarló kiadásait meg kell vizsgálni, a szerződéseket nyilvánosságra kell hozni. Az ELKH és a HUN-REN Irányító Testületének valamennyi határozatáról szóló jegyzőkönyveket, az ELTE és a HUN-REN közötti, valamint a Kulturális és Innovációs Minisztériummal kötött megállapodásokat nyilvánosságra kell hozni és kutathatóvá kell tenni.