És?

…és megint úgy riadt fel, mintha világvégére. Zúgott a füle, csipás volt a szeme, mint egy robot, végezte a reggeli teendőit, de egy dolgot, a legfontosabbat, elfelejtette. Ez csak akkor jutott eszébe, amikor a busz felé rohantában megállt az első szemetesnél egy cigire. Tudta, hogy vissza kéne mennie abba a büdös és koszos épületbe, ahol hemzsegtek a szúnyogok és poloskák, ahol a belső udvaron galambtoll szálldos. Nem volt erre idő. A buszmegben, ami egy tábla volt csupán, már gyülekeztek az utastársak. Megjött az anyuka a mozgáskorlátozott kislánnyal, aki mindig leguggolt várakozás közben, s akinek mindig ki kellett fújni az orrát felszállás előtt. Egy másik anyuka biciklivel érkezett a fiával, akinek az utolsó pillanatokban megtörölgette a szemüvegét, majd szorosan a fejébe húzta a kapucniját. A srác egész úton úgy ült a helyén, mint akit letettek oda. Kifejezéstelen tekintettel meredt maga elé.