A bukás humora

A második leghosszabb ideig, 1875-től 1890-ig regnáló miniszterelnök, Tisza Kálmán, aki persze nem a mostani győztes párt névadója, tulajdonképpen Kossuth Lajos magyar állampolgárságának elvételébe, vagyis hazátlanná tételébe bukott bele. Lemondása másnapján, 1890. március 16-án Az Üstökös, kora kedvelt élclapja azonban máson évődött Az utolsó nap! című karcolatában.

„Tudva vagy nem tudva, akarattal vagy nem akarattal, de nem jellemezhette volna senki sem jobban a volt jókedvű adakozót s a helyére lépő mogorva kedvű adakozót… S ez a lehangoltság, csendesség uralkodott mindenfelé… A többi mameluk [elvtelen kormánypárti] meghúzódik egy-egy sarokban, olvasgatja a hazulról jövő leveleket: – »Igaz-e, hogy Tisza végkép megy? Akkor hát a mi Pista fiunk nem kapja meg a törvényszéki elnökséget?« Vagy: »Most, legalább az utolsó napokban tehetnél egy pár lépést, hogy az adóm felét elengedjék… Tudod, Haynau is egyszerre annyi soknak megkegyelmezett, mikor megtudta, hogy meneszteni fogják.«” Talán nem is volt olyan régen 1890.

Találta és tálalta: – ős – bor.