Másfél évtized múltán…

Ez az interjú 2012-ben készült, de nem jelent meg. Pedig máig szóló tanulságai vannak. Az írás nyilvánosságra kerülését eddig nem a hatalom, az autoriter jegyeket mutató Orbán-rendszer vagy gyáva főszerkesztők akadályozták, hanem egy fatális félreértés. Immár tizennégy éve egy hetilap ünnepi száma dupla számot tervezett. Az előadott szerkesztői szándékot a szerző úgy értelmezte, hogy a társadalomtudóssal készült interjú terjedelme is dupla hosszúságú lehet. Csak a szerkesztés folyamatában derült ki, hogy az írás teljes terjedelme miatt nem fér el a hetilapban. Tehát a korábban megírt és Hankiss által is jóváhagyott interjút – a tudós aktív együttműködésével – egy kávéházi szegleten felére rövidítettük. Pedig 2012 ugyancsak sorsfordító év volt. Abban az esztendőben lépett hatályba az – ellenzék kizárásával elfogadott – Alaptörvény, amivel megszűnt a Magyar Köztársaság. Ugyancsak akkor lépett hatályba az ellenzéki tiltakozás ellenére elfogadott választási törvény, amely a korábbi kétfordulós helyett egyfordulóssá alakította a rendszert, ami megteremtette a – Fidesz–KDNP érdekeit szolgáló – „centrális erőteret”, s mindez jó ideig biztosította Orbán Viktor kétharmados uralmát. Ugyancsak abban az évben robbant a botrány, amely a magánnyugdíjpénzek állami „lenyúlása” miatt tört ki. Emellett szinte eltörpül, hogy állami kézbe vették a magyar kórházakat, iskolákat. Plágium miatt lemondott tisztségéről Schmitt Pál, Orbán Viktor kormánya pedig kiadta hazájának a bestiális gyilkosságot elkövetett azeri baltás gyilkost, Szafaravot.
2012-ben vagyunk tehát, amikor a nagyra becsült Hankiss Elemérrel a következő interjú készült, amelynek hangfelvételét, Elemér jellegzetes hanghordozásával, ma is őrzöm.