Kémes múlt
PÁRATLAN OLDAL - LXX. évfolyam, 14. szám, 2026. április 2.Ha valaki netán kételkedne abban, hogy a mostanában felkapott témában is múltbeli előzmények hergelték a közéletet, idézzük a Pesti Hirlap 1914. július 16-i Vidéken üldözik a magyar festőket című hírét.
„A kémfogdosás rögeszméje annyira kisért országszerte, hogy a vidékre rándult magyar festőművészeket, akik nyaranta vázlatokban örökítik meg az ország szebb pontjait, egész sereg kellemetlenség éri a rendőri hatóságok részéről. Országos hirnevü magyar festőművészeket csendőrök csuknak le a csavargók közé, mert kémnek nézik őket, ott is, ahol igazán nincs semmi kémkedni való. Amatőr fényképészeink is könnyen bajba juthatnak emiatt. A kultuszminisztérium művészeti ügyosztálya – a belügyminisztérium közreműködésével – intézkedhetnék, amiatt, hogy művészeink vidéki nyári tanulmányaikat szabadon folytathassák s kétes esetekben sürgönyileg igazolja művészeinket. Mert az mégis csak képtelenség egy kulturországban, hogy egészen jelentéktelen helyeken, ahol semmi katonai jellegű motívum sincs, félművelt rend- és csendőrök letartóztassák az ott munkálkodó művészembereket. Tavaly báró Mednyánszky Lászlót tartóztatták le kémkedésért, ez idén Siligai Ferenc fiatal, jeles tájfestőnket fejszékkel és kaszákkal kergették meg, Udvary Gézát, az ismert kiváló mestert pedig Hajdúszoboszlón csukták le a kémkedés gyanújáért.”
Manapság csak annyi a különbség, hogy a hatóság maga gondoskodik kémekről.
Találta és tálalta: – ős – bor.
