Nem csak

A március 15-i díjosztások óta ömlik újságból, rádióból meg tévéből is a panaszáradat. Mármint azokból, amelyeket én olvasok-nézek-hallgatok. Vagyis a nem kormányzati médiából.

Lényegében megalapozottan. Ámbár számomra a Kossuth-díjasok többségének neve, munkássága teljesen ismeretlen. Talán az ufó-hívő énekesen kívül, bár sosem hallgattam őt, a dalait, mivel hozzám másfajta zene szól. Még az is lehet, hogy jó művész, de róla legalább olvashattam, igaz, rendszerint gúnyos írásokat.

Ami elgondolkodtat, és némileg el is keserít, az, hogy az általam kedvelt médiában mintha nem is létezett volna egy – elvileg – legalább ekkora minőségű, rangú díj, vagyis a tudományok és a fejlett technika jeles alkotóinak kitüntetése: a Széchenyi-díj. Sem ujjongásokkal, sem, amint a másik díj esetében, bőségesen áradó panaszokkal nem találkoztam.

No persze hazámban mostanság a tudományoknak, főleg a természet-, még inkább a műszaki tudományoknak igencsak megcsappant az értékük. Legjobb kutatóintézeteit elrabolták a letéteményesétől, a Tudományos Akadémiától, sőt még az intézmények épületeit is elrabolta ez a futballhívő kormány. Holott ezek többsége hagyatékokból került a tudós testülethez.

Hanem vissza a mostani Széchenyi-díjakhoz. Szólok róluk, mert, mint említettem, az általam olvasott-hallgatott médiát szemernyit sem érdekelték. Tizennégyen kapták. Természetesen csupa-csupa férfi, szépen leképezve napjaink rögvalóságát, hiszen mostani, nagyszerű kormányunk is teljesen hímnemű. Holott például a humán tudományok művelői között szép számmal akadnak nők is. Némileg humoros, hogy egy kivételével mind-mind doktorként van feltüntetve. Kisszerű dolog, vajon mi mások is lehetnének kiemelt kutatók? Ma már azért szövőnők és traktorosok ritkábban kapják ezt az elismerést.

Nos, valóban, kik és milyen összetételben kapták a sajtómunkásaink által igencsak elhanyagolt tizennégy díjat?

Mérnök lévén szeretem megnézni az adateloszlásokat. Két-két fizikus, matematikus (bár az egyik közgazdász is), orvos és jogász. Mérnök és biológus mindössze egy-egy, ám kémikus egy sincs köztük. Viszont régész-történészből négy is kapott díjat. Őket nemigen tudom értékelni, hogy mennyire szolgáltak rá e magas kitüntetésre. Talán egyetlen kivétel számomra a Nobel-díjas fizikus, Krausz Ferenc. Ő persze nemcsak érdemes rá, hanem emeli is a díj értékét. Csakhogy… Ő nem itthoni munkájával érte el eredményeit, jelenleg is a híres német Max Planck hálózat egyik intézetének vezetője. És bár munkás életem nagyobb részét a kutatásban, akadémiai intézetben töltöttem, bizony, a többi név ismeretlen számomra. Nem tudom, vajon a két matematikus összevethető-e Erdős Pállal vagy Rényi Alfréddal, avagy a fizikusok Teller Edével, Wigner Jenővel. Az egyetlen mérnöknek, Gáspár Péternek a nevét, munkásságát viszont jól ismerem, ő valóban megérdemelten kapta a díjat. Vajon több kimagasló mérnök és egyetlen kémikus sincs e hazában, ha már a történészek a kitüntetetteknek közel egyharmadát teszik ki?