Önhozzászólás

„A Fehér Liliom által felvállalt téma az egyértelmű alkotói szándékok ellenére is hordozhatják azt a veszélyt, vagy csak túl kézenfekvő lehetőséget adnak arra, hogy a jelenlegi nemzetközi politikai helyzetre reflektáló film jöjjön létre... A tehetséges alkotók által jól megírt történet felveti, de sajnos nem egyértelműen, nem kételyek nélkül válaszolja meg a téma-megközelítés univerzalitásának kérdését. A történet nem emelkedik el minden elemében, így jelen nemzetközi környezetben akaratlanul is a profánul kínálkozó narratíva értelmezés részesévé válhat.”

A fenti meseszép szöveget az NFI döntnökei írták, akiknek jól fizetett feladata volna mások szövegeinek – forgatókönyveinek – olvasása, megértése, megítélése. Ha csak ennyit olvasunk ihletett tollukból, máris megérthetjük, miért kapnak milliárdokat dilettánsok, és miért nem csinálhatnak filmet bizonyítottan tehetséges alkotók. Amúgy a filmterv tárgya, amelyet ily kristálytiszta okfejtéssel utasítottak el, a szovjet katonák erőszakoskodása a második világháború végnapjaiban. Mindez szót sem érdemelne, ha nem késztetne árnyalni múlt heti filmkritikámat (Különvélemény, ÉS, 2026/12., márc. 20.), amelyben röviden kitértem a kádári puha cen­zúra és az orbáni értékromboló film­politika kö­zöt­ti különbségre. 

„Jelenleg nincs politikai cenzúra… Pálfi, Mundruczó, Hajdu, Fliegauf terveit nem politikai okokból utasítják vissza, hanem azért, mert nem az ő embereik, nem az ő szájuk íze szerint működnek. A nagy pénz a csókosok propaganda- és presztízsfilmjeinek jut, akik dilettánsok, jobb esetben középszerűek. A mai filmtámogatás, szemben a kádárival-aczélival (amelyben nem készültek méregdrága propagandamozik), merőben minőségellenes. Orbán alatt torát üli az uram-bátyám pénzszórás és az igénytelenség.”

Nos, a fenti esetből az derül ki, hogy a kontraszelektált állami döntéshozók a hülyeség és a szervilizmus mellett, ha tele a gatya, a nyílt politikai cenzúráért sem mennek a szomszédba. Pontosabban: a szomszédba mennek.