Tiszta haszon

„Schadl György luxuskarórája szabadlábon védekezhet.”

Ez a szinte csak nálunk elképzelhető mondat a következők okán jöhetett létre:

Miközben még zajlik a Fővárosi Törvényszéken az elmúlt évek legsúlyosabb korrupciós büntetőpere Völner Pál volt igazságügyi államtitkár és Schadl György volt végrehajtó elnök ellen, mindkét fővádlott kivásárolhatott egy-egy értékes vagyontárgyat a bűnügyi zár alól. Völner egy ingatlanját, Schadl pedig a Rolex Yacht-Master II. típusú svájci luxuskaróráját váltotta ki a vagyonzár alól. Ez utóbbiért a gazdájának 16,5 millió forintot kellett fizetnie.

Ami pedig azért volt lehetséges, mert Schadl Györgyöt az ellene zajló eljárás idejére ugyan felfüggesztették a végrehajtói praxisának gyakorlása alól, ám mivel ezt a feladatot teljes egészében nem osztották ki másik irodának, azt 90 százalékban továbbra is az ő irodája végzi. Így Schadl megkapja az iroda profitjának 90 százalékát, ami pedig az elmúlt három évben 163 millió forint volt (Börtön ide, házi őrizet oda: három év alatt 249 milliót hozott Schadl Györgynek a végrehajtás, Telex, 2026. jan. 8.). Vagyis az ő életszínvonalát egy percig sem rendítette meg annak a ténye, hogy amúgy súlyos pénzügyi machinációk miatt fogták perbe. Efelől, ahogy mondani szokás: továbbra is élhet, mint Marci hevesen, és ugyanúgy élvezheti az anyagi jólétéből eredő örömöket, mint eddig. Sőt a számára ezek szerint legfontosabb vagyontárgya, az órája is visszanyerte a szabadságát. Ez pedig, ha nagyon akarjuk, akár azt is kifejezheti, hogy nálunk, minden ellenkező híreszteléssel szemben, teljes egészében él és virul a jogállamiság, hiszen itt még egy karórának sem korlátozzák az elemi szabadságjogait. Amit például az előző rendszerről semmiképp sem mondhatunk el, hiszen hol részesülhetett volna ebben mondjuk az én hozzám egykor hűséges Ruhla karórám, még ha eközben a legmegbízhatóbb NDK-s márka volt is?

Úgyhogy mindenképp tekintsük tiszta haszonnak, hogy a fent idézett, bizarr mondat lehetősége megadatott nekünk. Mert ha már arra nem számíthatunk, hogy ha valakit végre lefülelnek a pénzügyi üzelmeiért, akkor annak ettől kezdve mégiscsak összébb kelljen húznia magát, és ne élvezhesse már ennyire látványosan a szabadságát, legalább annyi elégtételünk legyen, hogy mi viszont a szellemi életünket gazdagíthatjuk. Ha mással nem, hát az ilyen vicces mondatokkal. Amelyek miatt ráadásul ránk a későbbiekben sem csaphatnak majd le a törvény erejével, hiszen mi ezt se nem loptuk, se nem korrumpáltuk közben vele egymást: ez nekünk tényleg egy tiszta ügyünk.