Még nem késő

Igaza van Bauer Tamásnak abban, hogy „Európa polgári demokráciáinak velejárója, hogy partnernek tekintjük azokat, akikkel esetleg nem rokonszenvezünk, de jelen vannak a politikában és a céljaink részben közösek” (Hol az esély?, ÉS, 2026/8., febr. 20.). És szükség volna az 1990-es és a 2010-es rendszerváltásokhoz hasonló méretű és hatású elsöprő ellenzéki győzelemre a Fidesz embereinek távozásához a független posztokról. Vitatható, miért nem lenne elegendő ehhez egy esetleges Tisza-kétharmad, és mennyiben lenne közjogilag erősebb egy nem egypárti kétharmados többség. Ha arra gondol, hogy a „széles népakaratot kifejező többség”, amiben ott vannak a „Tiszán inneniek” is, kívánatos lenne, akkor abban is egyetértünk.

Abban már nem, hogy vállalható kockázat-e a Tiszának, ha akár csak néhány, valóban jól teljesítő, régi képviselővel szövetségre lép, és ezzel most még nem ismert számú szavazót veszít. Lehet, hogy ma már elég erős ahhoz, hogy ilyen lépést bevállaljon anélkül, hogy összemosnák a magától végig következetesen távol tartott régi ellenzékkel. De nem tudhatjuk, mi van valójában a következetesség mögött. Lehet, hogy nem vagy nemcsak Magyar Péter politikai szocializációja, hanem valaminek a tudása, amit mi, akik a kilencvenes éveket keressük a mai politikában, nem is értünk, vagy ha mégis, akkor nehezen fogadunk be. (Az elmúlt két évben számos kérdésben nagyon másképp ítéltem meg a Tisza viszonyulását egyes fontos kérdésekhez, mint amit helyesnek gondoltam. Aztán az időközben megértett kommunikációs kényszerek és a mögöttük meghúzódó, általam helyeselt célok megismerésének akarása felülírta a kételyeimet.)

Gyakran elhangzó érv a régi ellenzék országgyűlésbe juttatása mellett a baloldali értékek képviselete és a nemkívánatos újabb egypárti túlhatalom megakadályozása. Egyáltalán nem biztos, hogy bármilyen politikai értékek képviselete csak bizonyos személyekhez köthető, és vannak ellenérvek arra is, hogy egy Tisza-kétharmad károsabb lenne a magyar demokrácia helyreállítására, mint az egyszerű többség vagy az újabb Fidesz-győzelem (?). Ugyanis a Tisza támogatói bázisa és vélhetően a leendő képviselőcsoportja is igen változatos politikai színezetű, velük nem lehetne úgy szavaztatni, mint a Fideszben. Ha valaki mégis próbálkozna a mostanihoz hasonló rendszer kialakításával, az nagyon hamar megbukna.

Hogy a szerző által korábban javasolt választási pártként indulást „senki sem akarta”, jól mutatja a régi ellenzék állapotát, dilemmáját, a rövid és hosszabb távú politikai célok tisztázatlanságát. Szinte bizonyosra vehető, hogy a választásokig nem várható közeledés a Tisza és a régi ellenzéki pártok között. Lehetőségként ott van még a Kutyapárt mintája. Korábbi írásomban (Egy másik stratégia, ÉS, 2025/25., jún. 20.) egy, a már kipróbáltaktól eltérő, új típusú összefogás lehetőségét vázoltam. Még nem késő.