Belső tartalék

Tavaly Aranyosi Péter volt a közösnek nyilvántartott média egyik megtámadottja, lévén a Partizánban adott interjújában tulajdonképpen laza poénkodással dakotákat emlegetett Gulyás Mártonnak mesélve. Nem tette hozzá, hogy a miskolci mozikban ez (volt) „a valóság”, ettől függetlenül ő maga is belátta, kikerülhető lett volna ez a szöveg. Ezek után intézkedtek a közszolgálatot végleg felejtő nagyokosok, úgy ítélkezve, hogy vissza kell adnia a Karinthy Frigyes-emlékgyűrűt, mintha azt közéleti megszólalásokra adta volna a… Nem, nem a Magyar Rádió, hanem a Rádiókabaré szerkesztősége. Nevezett gyűrű egy-egy humorista addigi, többéves teljesítményének az elismerése, tehát semmi köze a díjazott későbbi életéhez. Természetesen „jogos az észrevételezés”, a véleményezés, de senkinek nincs joga ahhoz, hogy a gyűrűt visszakérjék, Aranyosi pedig nem köteles visszaadni, az az övé. Azóta megkapta a rajongóitól egy keszthelyi előadása végén az én gyűrűmről másolt, vasból készült, általam Vas-taps gyűrűnek nevezett „elismerést”, és ezzel az ügy el is rendeződött. Erre emlékezve és ennek kapcsán már csak egy kérdésem maradt: hol vannak a föntebb említett őrjöngő ítészek, akiknek most kéne rárontaniuk Lázár Jánosra, a romákat belső tartaléknak nevező miniszterre, és hol az a gyűrű, vadászfegyver vagy kastély, amit visszakérnek tőle?